Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Arcképek - Tóth László: Szabó József (1902–1986)

ARRABONA 37.1999. ARCKÉPEK kedett. Két év múlva (1929) ugyanitt már püspöki másodlelkész, majd 1939-ben igazgató lelkészi szolgálatot teljesített. (Szabó önéletrajz, 1984; Veöreös, 1987.15.; Tóth L. 1992.134. o.) 1930-ban megnősült, felesége a kedves és gyönyörű Smikli Alice, aki rangos győri polgári családból származott és egy életen át hűséges társa volt hitben és szeretetben, s három gyermekük felnevelésében. (Három lányuk közül kettő orvos; Judit és Márta, Lilla-Panna pedig a gyógypedagógusi hivatást választotta.) Személyesen részt vett a nádorvárosi evangélikus templom felépítésében, kezdeményezésére alkotta meg Borsos Miklós a templom hírneves, figurális keresztkútját. Éveken keresztül igazgatója volt a Rába parti evangélikus szeretetháznak, dicséretesen sokat tett azért, hogy a nagyobb részben evangélikus hívőkből álló bentlakók öregkori éveikben nyugodt és biztonságos körülmények között éljenek. Közben magánszorgalomból angol és német nyelvet tanult iskolai tanulmányai kiegészítésére, építve az átlagosnál jobb nyelvérzékére. Huszonegy éves győri lelkészi működése során megszerették a városban, nagy népszerűséget szerzett szerénységével, személyiségének nyitottságával, megnyerő, barátságos modorával. Tekintélye volt a győri evangélikus gyülekezetben és lelkésztársai körében. Ez utóbbiak, a különböző egyházi szolgálatban működő lelkészek közösségének Szabó József volt a "lelke" és szellemi vezére. (Szabó Józsefné közlése; Veöreös, 1987.16.) Mindennapos vendég volt a Szilágyi-antikváriumban. Leginkább az irodalmi igényességű igehirdetései és bibliaelemzései szereztek neki olyan tekintélyt, amellyel méltó partnere lehetett Turóczy Zoltánnak és Kapi Béla püspöknek. Tömören fogalmazott, jellegzetes prédikációin érződött az igényességre és a tudatos egyszerűségre való törekvés, amelyeket szép magyarsággal, röviden, érdekesen és magas szellemi színvonalon adott elő. Hosszú, keskeny papírlapokon, az un. kutyanyelveken írta igehirdetéseit, amelyek valójában rövid beszédvázlatok voltak. Ezek segítségével kerek és jó értelemben vett ünnepélyesség jellemezte előadásait. Érződött ezeken a sajátos patetikusság, a visszafogott szónokiasság és a lelkészi bölcsességet sugárzó előadói szellemesség. Igehirdetéseiben gyakran idézett szépirodalmi szemelvényeket, amelyeket szemléltetésül használt a bibliai gondolatok erkölcsi tartalmának kiaknázására, a lelki-, morális motivációk hatásának fokozására és megerősítésére. Gyakran részt vett a lelkész konferenciákon (Gyenesdiás, Fót). Tanult a szaktekintélyektől (Járosi Andor, Viktor János stb.), ilyen alkalmakkor mindig "feltöltődött" szellemileg és megerősödött erkölcsi hitében. Kiváló előadó volt, szép sikereket ért el külföldi igehirdetései alkalmából is, idehaza egyházi és irodalmi konferenciákon vett részt előadóként. Az ifjúság körében gyakran tartott figyelemfelkeltő, érdekfeszítő előadásokat (Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség tahi tábora, a balassagyarmati bibliakörök és Győrött, a múzeumban középiskolás diákok számára Madáchról és művészetéről). 1933-ban nagy megtiszteltetés érte: elnyert egy angliai tanulmányútra szóló ösztöndíjat, amelyet döntően nyelvgyakorlásra fordított. Az angliai utazáson lehetősége volt igehirdetésre is, melyet angol nyelven adott elő. A több hónapig tartó angliai kiküldetésen tökéletesítette angol nyelvtudását, amely műfordítói szintre emelkedett. Hazajőve lefordította Stanley Jones: Krisztus a világ országút366