Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Arcképek - Tóth László: Szabó József (1902–1986)

ARCKÉPEK ARRABONA 37.1999. ján című művét. Összeállított egy Luther írásaiból készült áhítatos könyvet, melyet német nyelvből ő ültetett át magyarra. Az ő fordításában olvasható a "Jer örvendjünk keresztények" című zsoltár, amely három kiadást ért meg. E fordítások bizonyítják ökumenikus szellemét. Ezeken kívül még számtalan egyházi és teológiai cikket és tanulmányt közölt napilapokban és folyóiratokban. Tizenhat éven át szerkesztette Győrött a Harangszó című országos evangélikus hetilapot, melyet előtte Turóczy Zoltán végzett. Megteremtette és kialakította a Harangszó-nyomdát (Baross-nyomda), kiadó vállalatot és könyvkereskedést. A 40 ezer példányban kiadott Harangszó Naptár az ő alapos és igényes szerkesztői munkája által lett kalendáriumból az evangélikus egyház országos évkönyve. Emlékezetes az egy- házi szeretetszolgálatról szóló, korszerű látásmódot tükröző 1947. december 7-i beszéde, melyet a győri Evangélikus Belmisszió Egyesület 40 éves fennállása alkalmából tartott: "Ahol élő hitű a gyülekezet, ott intézmény nélkül is, csak úgy magától folyik a szeretetmunka, éppen, mint a hit gyümölcse." (Veöreös 1987.19.) Amidőn a szeretetszolgálatról szóló elmélkedéseit elmondta, már tudta, hogy búcsúznia kell Győrtől és a győri gyülekezettől. Mielőtt véglegesen eltávozott volna Győrből, 1948-ban rövid időre Komáromba került, ahol lelkészként működött. Egyházi elöljárói úgy gondolták, hogy műveltsége, egyénisége és teológiai felkészültsége alapján alkalmas magasabb egyházi tisztség betöltésére. Életének nagy pillanata volt, midőn 1948. március 18-án beiktatták Balassagyarmaton a Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület püspökének. Balassagyarmaton püspöki székfoglalójában kifejtette álláspontját az egyház szerepéről az új történelmi helyzetben. Véleményt nyilvánított az állam és egyház viszonyáról: "Az egyház nem azért van, hogy az állam hízelgő udvarlója legyen, hanem hogy az állam lelkiismerete legyen és Isten akaratát képviselje és hirdesse a mindenkori hatalom felé is."(Veöreös, 1987.19.) Határozott, kemény, egyértelmű állásfoglalás, érződött már ekkor, hogy ezek az érdes szavak nem fognak tetszeni a Rákosi-korszak politikusainak, e frissen felavatott püspök körül előbb-utóbb konfliktus várható. Új állomáshelyén hamar megszerették, alkotó harmóniába került a helyi gyülekezetekkel, a nógrádi evangélikus néppel, megkedvelte a "jó palócok és a csendes magyarok országát". 1949-ben az Új Harangszóban írta: "Esztendeje kerültem Nógrádba... Megszerettem. S ma már nem képmutató hízelgés, ha vasmegyei fejjel, dunántúli szájízzel így beszélek: Mi nógrádiak." (Szabó, 1949.) Az egyházkerületben lévő gyülekezetek tisztelték és ragaszkodtak személyéhez, s családjához. A püspöki tisztséggel együtt járó egyházi hatalom gyakorlását szolgálatszerűen, mindig emberségesen végezte, naponta jó vizsgát tett az erényből és tisztességből. Püspöki szolgálatának fő koncepcióját az evangelizációban látta. Az igehirdetéseket, a különféle konferenciákat és összejöveteleket "hitébresztő és hitelmélyítő" alkalomnak tekintette, mely ugyanazt jelentette hívőnek, nevelőnek és lelkésznek egyaránt. Mint egyházi vezető nagy hangsúlyt helyezett a lelkészek teológiai továbbképzésére, egyházi és szépirodalmi könyvek tanulmányozására. 1951 augusztusában az egyházkerületi közgyűlésen említette a gyülekezeti közösség fontosságát az egyházi szervezeten belül, mert ez 367