Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Almási Tibor: Egy festmény genezise és utóélete;

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. hogy jelentkezik a Tetemrehívással. Mivel azonban az addig elkészült változatokkal nem volt megelégedve, újult erővel és immár saját műtermében látott hozzá a téma végleges formába öntéséhez. A negyedik változat a témával és kifejeznivalóval, valamint a festőművész lehetőségeivel tökéletes harmóniában lévő felépítést mutat. A festmény egész alakos szereplői három - egymástól jól elkülönülő - síkban vannak elhelyezve. Az előtérben "bámészkodók" csoportja áll, "a drámai esemény színhelyén megdöbbenten nézi... a lélekben sebzett Abigél őrületbe sodródását."(Plugor 1975,7) Tagjai feszülten "figyelik a téboly alakulását. A visszatartott mozdulatok, a fojtott csend, a kérdő-vádló arcok és kezek közrefogják alakját." (Plugor 1975, 7) A nézők szorosan egymáshoz tapadva, megkövülten szemlélik az eseményeket, Kund Abigél tragédiájának lényegéből azonban semmit sem értenek, érzékelnek. Alanyban egyszerű gyilkost látnak, Bárczi Benő halálának felelősét. Pedig szemük előtt egy ember pokoljárása zajlik. Minden egyes bámészkodó aprólékosan kidolgozott, karakteres figura. A látogatók csoportjának zömét vénasszonyok alkotják, akik a bűnöst jöttek megkövetni. ítéletet azonban már nem tudnak fölötte mondani, mert Abigél sorsa beteljesült. A kompozíció baloldali csoportjának tizenegy alakja - az egészből kiragadva külön-külön is önálló portré lehetne. A szélső, fejkendős öregasszony - aki játékosan hátrahanyatló kisgyermeket tart kezében - az egyetlen, akinek van bátorsága szembenézni az őrült Abigéllel. Tekintete nem fejez ki érzelmeket, közönyösen veszi tudomásul az eseményt. A mellette álló fiatal lány távolban meredő tekintettel, félénken húzódik az öregasszony felé. Előttük munkában megfáradt kezű, ráncos, erősen előreugró sasorrú, botjára görnyedő anyóka helyezkedik el. Mellette összekulcsolt kezekkel, karján kendővel lefedett kosarat tartó idős nő áll. Maga elé tekint, nem mer az őrültre nézni, mintha csak attól félne, hogy ennek lelki betegsége rá is átragadhat. Az előtér csoportja mögött, egy magasra nyúló oszlop árnyékában húzódik meg két öreg férfi. Nyugodtan, az öregekre jellemző bölcsességgel figyelnek. A társasághoz lazán kapcsolódik a két, rongyokba öltöztetett, ijedt parasztgyermek. A gyermeki reagálás ábrázolásával a festő kiegészíti az eseményhez viszonyuló tömeg érzés megnyilvánulását. A nagyobbik fiú könnyes tekintetéből sajnálkozás érezhető ki. Kisebbik társa - a dermesztő hangulatban -, félénken keres menedéket pajtásánál. E két alak átmenetet képez az őrült lány és a jelenlevő tömeg között. Kund Abigél, a balladai hős, fontosságához mért helyét kapja meg Gyárfás Jenő kompozíciójában. A két embercsoport közé helyezve, a kép középterét uralja magányosan. Az őrület borzalmas állapotát nem csupán arca, kidülledt szemei jelzik, hanem görcsösen vonagló kezei is. A téboly külső jelei nyilvánvalóak. Az önmagától is irtózó leány a "villogó" tőrt már eldobta. Testét idomaihoz simuló finom csipkeruha fedi, vállairól hosszú, fehér fátyol hull alá. Jobb kezével fejét szorítja, mintha csak lángoló agyában a tüzet akarná elfojtani. A festmény kompozicionális egyensúlyát a jobb oldali kisebb csoport biztosítja. Az előtérben kezében kobzát tartó férfi - a történet megéneklője, krónikása ő? -, mellette babérkoszorút szorongató leány áll. A háttérben a nyitott ajtón át éppen csak felsejlik a halottas szoba Bárczi Benő felravatalozott tetemével, a köréje 327