Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Almási Tibor: Egy festmény genezise és utóélete;

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK csoportosult rokonokkal. Az eredeti tragédiát - mintegy magyarázó mozzanatként - Gyárfás Jenő csupán felvillantja előttünk, figyelmünket az onnan kisugárzó, szemünk előtt zajló drámára összpontosítja. A kritika annak idején - teljes mértékben helytállóan - a kettős megvilágítás mintapéldáját látta a Tetemrehívásban. A festőművész a drámaiságot a mesterséges és a természetes világítási effektusok együttes alkalmazásával érzékelteti. A halottas szobából kiszűrődő gyertyafény a megváltoztathatatlan tényt, a halált, a gyász hangulatát közvetíti, míg az előteret megvilágító természetes fény a szenvedő, önmagával iszonyatos élet-halál harcot vívó Kund Abigél a pillanatban gyökerező borzalmát erősíti, fokozza fel. 1881 őszén Gyárfás Jenő meghúzta az utolsó ecsetvonást a Tetemrehíváson. A viaskodás, a három évig tartó önmarcangoló munka egyszerre végetért. November elején a kompozíciót Pestre szállították a Műcsarnok őszi kiállítására, és ezzel kezdetét vette a festmény viharos utóéletének története. Az első gond mindjárt az volt, hogy a kép pár nappal később érkezett a kijelölt határidőnél. A féltékenyebbek, az irigyebbek természetesen visszautasítása mellett kardoskodtak. A bírálóbizottság jószándékáról tanúskodott az, hogy nem ragaszkodott mereven az előírásokhoz, és heves polémiák után végül engedélyezte bemutatását. A bizottság döntése egybecsengett a sajtó, a közvélemény elvárásaival. "A műcsarnok a 200 darab aranyos jutalmát egyelőre nem adták ki - olvasható a Vasárnapi Újság beszámolójában -, de Gyárfás Jenőnek általunk is közölt «Tetemrehívás» festményét ítélték rá érdemesnek, de a kép november első napja után érkezett Sepsi-Szentgyörgyről. A bizottság a választmánynál indítványozni fogja, hogy a jutalomdíj Gyárfás Jenőnek kiadassék, mert nem volna célszerű, ha e derék művész, a rideg forma megnemtartása miatt, a megérdemlett pályadíjtól elüttetnék." (VU, Hírek 1881, 766) Röviddel ezután megszületett a hivatalos döntés is: "A képzőművészeti társulat választmánya azt határozta, hogy Gyárfás Jenőnek «Tetemrehívás» nagy műve, habár elkésve érkezett, fölvehető a pályázó művek közé. Erre a bíráló bizottság 6 szavazattal egy ellen Gyárfásnak ítélte oda a jutalmat." (VU, Hírek 1881, 781) A Sepsiszentgyörgyben megjelenő Nemere című újság ekképpen kommentálta az eseményeket: "A kétezer frankos nagy pályadíj odaítélésénél a bíráló bizottság percig nem habozott kié legyen a jutalom. Ámde azon körülmény, hogy Gyárfás Jenő festménye nem november l-re, hanem két nappal később érkezett a tárlatra, alaki nehézséget okozott. Gyárfás Jenő, azonban mint tudjuk, előrejelezte az igazgató választmánynál a pár napi késedelmet, s megnyugtató választ kapott illetékes helyről." (Nemere 1881) A határozatot megfogalmazó, végső szót kimondó bíráló bizottság indoklása a díj odaítélése ügyében így hangzott: "Ez őszi tárlaton a hazai festészetünk által kiállított többé-kevésbé jeles és egészében véve igen kielégítő eredményt tanúsító művek közül mégis a Gyárfás Jenő Tetemrehívás című olajfestménye vonta leginkább magára a közfigyelmet. Nem ugyan a tárgyban rejlő tragikum festőileg leghatásosabb mozzanatainak szerencsés kiválasztása vagy a kompozíció jelessége által, mert e tekintetben ez az első nagyobb szabású kísérlet bizonytalan328