Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Székely Zoltán: Hieronymi Ottó Ferenc (1766/68–1829)

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. practicus veometra) írta alá s Budáról keltezte: nyilván ekkor itt volt az állandó lakhelye . A városi tanács a 19 pályázat megvizsgálása után három főt választott ki s ajánlott az üresedésben lévő rajztanári posztra: első helyen Hofbauer Nep. Jánost, másodikként Hieronymi Ferencet - "a' Rajzoló mesterségben való Jártassága, nem különben mint Jómaga-viselete tekéntetéböl egyébkint is a' szügséges Nyelveknek ismerőssé" - míg harmadikként báró Kordon Ferencet . A magisztrátus döntése nyomán írásba foglalt s Rába János városbíró által szignált ajánlást a beérkezett kérvényekkel s kapcsolt rajzolatokkal együtt ezek után átküldték a "kebelbéli Oskolai Direcuo"-ra, azaz jelen esetben a tankerületi főigazgatóhoz. Dreschmitzer József O.S.B. főigazgató (superior scholarum et stud, director) a kérelmezők rajzairól a nemzeti iskola igazgatójával, Vekerle Godefrid O.S.B. helyi igazgatóval (local director) készíttetett feljegyzést és szakvéleményt. Vekerle ebben elsőként az 1826-os vezérkönyv nyomán rögzíti a rajziskolák feladatát s ebből levezetve a rajztanárokkal szemben támasztandó követelményeket. Az oktatás során a rajztanulóknak - vagyis a normál osztályok harmadikas tanulóinak, valamint a kézművesek és művészek inasainak illetve legényeinek - el kell sajátítaniuk a geometriai és építészeti tárgyaknak megadott mérték utáni, körzővel és vonalzóval való rajzolását, valamint gyakorolniuk kell magukat a lombdíszek, virágok és arabeszkek szabadkézi rajzolásában. A figura- és tájrajznak, mivel a polgári élet foglalkozásaira csekély befolyást gyakorolnak s ráadásul az utóbbi az ifjakat elcsábítva szorgalmukat is károsan befolyásolja, nincs helye a népiskolák rendes tanóráin. A növendékeknek a tanulmányaikat az elmélettel kell kezdeniük, hogy az előírt négy rajzmódban a szükséges szakismereteket megszerezhessék, mivel ezek nélkül legfeljebb csak középszerű másolók, de használható rajzolók soha sem lesznek. A tanár, ha hivatásának teljesen meg akar felelni, legyen jártas a geometria tudományában, a polgári építészet minden ágában, legalább elméletileg, valamint a különböző mesterségek (Metier) technikai kifejezéseiben (technischen Ausdrücken). A bíráló örömmel konstatálta, hogy a pályázók többsége ezen alapelveket szem előtt tartva készítette el mintarajzait. Azt azonban külön megjegyzi, hogy az alsó fokú fórumon (in foro primae Instantiae), azaz a városi tanácsban, sajnálatos módon már nem ezek nyomán ítélték meg őket. Vekerle szerint ugyanis az ifjabbik Hieronymi kérelme s igénye a rajztanári állásra sokkal megalapozottabb, mint az összes egyéb jelölté és magának az iskolának is inkább előnyére válna. Ennek alátámasztására röviden méltatta a beadott, nagyobbrészt építészeti rajzokat, amelyek szabályszerűen, a méretarányt feltüntetve, szépen s tisztán rajzolva, a tus használata és a színezés tekintetében is megfelelően készültek. Külön kiemelendőnek érezte, hogy a pályázó nem küldött be sem figurákat, sem tájképrajzokat, mivel rajztanár fiaként tisztában volt a rajziskola követelményeivel; jóllehet e területeken is nem csekély képességekkel bír. Ez utóbbi megjegyzés kapcsán felmerülhet a kérdés: mi alapján állította ezt Vekerle? Talán ismerte az ifjabb Hieronymi ez irányú próbálkozásait, bírta műveit? Vagy csupán így kívánta protezsáltja képességeit még inkább kiemelni? Végezetül tanulmányaira s eddigi munkáira valamint nyelvtudására utalt, mint amelyek előnyt biztosítanak számára a másik két jelölttel szemben 301