Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Székely Zoltán: Hieronymi Ottó Ferenc (1766/68–1829)

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK iskolát, árri később egyre inkább elhanyagolta munkáját s végül kénytelen volt lemondani állásáról. Ezután, 1814 júliusától 1818 augusztusáig ismét Halper oktatta a rajzot, azonban a Helytartótanács most is alkalmatlannak találta az iskola vezetésére s a várostól kikényszeríttette elmozdítását és új "rajzoló mester" felfogadását (Bedy 1930, 20-25). Az állást a Helytartótanács a nemzeti iskolák igazgatóságait értesítve hirdette meg, amelyre négy pályázó jelentkezett: Joseph Schütz nagyváradi királyi rajztanár, Johann Carl Bartenstein (Partenstein) egykori rajztanár és székesfehérvári polgár, Franz Otto Hieronymi győri festő és Adolph Adam Sperke Selmecbányái rajztanár . A folyamodók a Helytartótanácsnak, illetve a tankerületi Főigazgatóságnak (Ober Studien Direction/Schulen Diregtion) címezték németnyelvű pályázatukat, amelyben előadva szándékukat néhány szóban megemlékeztek önmagukról és jelentkezésük okairól. Kérésüket alátámasztandó különböző ajánlásokat, bizonyítványokat is mellékeltek, valamint próbarajzokat, hogy a kormányszék illetékesei képességeiket megítélhessék. A folyamodványokat először a győri tankerületi Főigazgatóságra küldték el, ahonnan Hübler János aligazgató (Distr. Liter. Jaur. Pro. Director) 1818. április 1-én Schützet, Bartensteinét és Hieronymiét, 9-én pedig Sperkéét továbbította a Helytartótanácsnak . A pályázatok a Helytartótanács felügyelete alatt működő Építészeti Igazgatósághoz kerültek, ahol Szvoboda igazgató (Landes Ober Bau Director) egy összefoglaló jelentésben értékelte őket s tette meg ajánlását a kinevezendő személyére. A szakértői vélemény alapján a végső döntést a Helytartótanács hozta meg. Joseph Schütz 1818. február 4-én kelt beadványát elsősorban személyes, illetve egészségügyi okokkal indokolta. Mint pályázatából kiderül, már januárban is élt egy folyamodással a Helytartótanács felé, amelyben járandóságának 300 forintra való kiegészítését, ennek lehetetlensége esetén utazási költségeinek megtérítése és kétéves járandóságának kifizetése mellett elbocsátását kérte. Bár a korábban elnyert nagyváradi szolgálat esetleges feladása szomorúsággal töltötte el, azonban a megüresedett győri rajztanári állás új reményt adott számára. Ezért vette magának a bátorságot, hogy a legalázatosabban kérje győri, azonos szolgálati kategóriába való áthelyezését, függetlenül a javadalmazástól. Nagyvárad kellemetlen éghajlata ugyanis nagyon megviselte mind Schütz, mind pedig felesége egészségét, olyannyira, hogy két és fél éves ott-tartózkodásuk alatt négy alkalommal feküdtek már váltólázban. S hogy mindez valóban a helyi szokatlan klíma bűne, arról orvosok biztosították. E panaszáradat után Schütz taktikát változtatott s beadványának utolsó soraiban ügybuzgalmáról próbálta meggyőzni a Helytartótanácsot. Beszámolója szerint csupán csak azért végzett el, ráadásul önként, egy preparátor-tanfolyamot. hogy semmit el ne mulasszon, amely őt feladatainak ellátásában tökéletesíthetné . Johann Carl Bartenstein 1818. február 19-éről keltezve nyújtotta be rossz németséggel fogalmazott pályázatát a Királyi Iskolaigazgatóságnak, amire egynémely főtisztelendő egyházi urak és a székesfehérvári gimnázium igazgatója biztatták. A legalázatosabb kérése mellett szóló érveket négy pontba gyűjtötte össze. 1. A bécsi császári és királyi nemes Mérnökakadémia nyilvánosan vizsgázott növendéke volt, ahol mind a polgári építőművészetet, mind a katonai rajzolást elsajátította. Szavai alátámasztására mellékelte Siegvart József királyi rajzpro272