Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Székely Zoltán: Hieronymi Ottó Ferenc (1766/68–1829)

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK hállyal és az állás rendes és szakképzett tanítóval való betöltését kívánta. Hieronymi heti 14 órában működött, tanulóinak száma 80-130 között váltakozott, akik között 1819-ben ott találjuk Hofbauer János gimnáziumi tanulót - a későbbi rajztanárt - 1821-ben pedig gróf Batthyány Lajost és Zichy Nepomuk Jánost. 1826-ban mérnök, teológus és tanító növendékei is voltak. Működéséről Rubyhoz hasonlóan Bedy is meglehetősen lehangoló képet fest, mondván: "nem állott hivatásának magaslatán". A Helytartótanács bemutatott rajzait értéktelennek találta, a városi iparos polgárság pedig egy panaszos beadvány szerint szintén elégedetlen volt vele, mivel egészen elhanyagolta az inasok vasárnapi rajzoktatását, többet törődve magántanulóival, akik óránként 10 krajcárt is fizettek neki, 5 forintért pedig akárkinek bizonyítványt adott. Mindez azért is szomorú volt, mert korábban szinte úgy kellett tanulókat fogni, most pedig a magas tanulólétszám idején a tanító nem törődött az iskolával. Az intézmény további hanyatlását Hieronymi 1829-es halála akadályozta meg. A tanulmány készültének idején 2 darab rajzát őrizte a főreáliskola (Bedy 1930,25-26). Bedy említi elsőként Hieronymi Ferencet is, az elhalt rajztanító fiát, aki a számos jelentkező egyikeként pályázta meg atyja állását. A városi tanács Hofbauer Jánossal és báró Cordon Ferenccel együtt ajánlotta a Helytartótanács figyelmébe, az igazgató pedig egyenesen őt javasolta, mint akinek rajzai és képesítése elsősorban figyelmet érdemelnek. Az állást azonban Hofbauer nyerte el (Bedy 1930, 27). A negyvenes évek helytörténeti irodalmában néhány új adat látott napvilágot Hieronymi festői működésével kapcsolatban. A régi Győr emlékeit bemutató, a városi múzeum által 1940-ben megrendezett kiállításon a második terem főfalán volt látható Franz Otto Hieronymi, a nemzeti rajziskola tanítójának festménye, amely a polgári lövészzászlóaljat mutatta a régi piactéren, valamint a kismegyeri ütközetet, a város ostromát és a lipcsei csatát (Katalógus 1940,10). Győr szabad királyi városi rangra emelésének kétszázadik évfordulóján, 1943-ban ismét kiállítást rendeztek a város történelmi emlékeiből. Ezen szintén szerepelt az 1818-1829 között rajztanár Hieronymi A győri Nemzeti Őrsereg emlékképe című festménye (Katalógus 1943, 23). A térképek között is találunk egy 1824-ből valót, amelyet a rajziskolai tanító Hyeronimi (!) Otto készített Paul von Hülff térképe nyomán, a házak tulajdonosaira vonatkozó feljegyzésekkel bővítve azt (Katalógus 1943,18). A térképet a későbbiekben említette még Pfannl Jenőnek a Győrről készült kézirajzi terveket ismertető 1944-es dolgozata is (Pfannl 1944,19), majd Gazdag László Győr város térképeit számba vevő tanulmánya, amely a rajzoló Hieronymi Ottót a rajziskolai tanárral azonosította (Gazdag 1965, 220). Genthon István Magyarország művészeti emlékeit átfogó módon lajstromozó topográfiája Franz Otto Hieronymi négy templomi művét vette számba, immár a II. világháború után: a Pest megyei Kisorosziban és a Győr megyei Nyalkán illetve Szerecsenyben - amely akkor éppen Veszprém megyéhez tartozott - egy-egy oltárképet, míg az ugyancsak Győr megyei Kajárpéc kajári r. k. templomában egy festett imazsámolyt. Ez utóbbi kapcsán Otto Hieronymit - meglepő módon - bécsi festőként határozta meg (Genthon 1959,164,227,349,145). Sajó Tamás a pannonhalmi bencés monostor ezer éves fennállása alkalmából íródott tanulmányában a rend 1802-es visszaállítása nyomán megrendelt oltárok 266