Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)
Tanulmányok – Közelmények - Környei Attila: Adatok és gondolatok a XIX. századi magyarországi egyesületekről
ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK "egyesüléseket" s valószínűleg nem belemagyarázás, ha azt hisszük: ide értette a gazdasági társulásokat, a részvénytársaságokat is - vagy talán elsősorban azokról nyilatkozott. Gyakorlatilag pl. a reformkorban, de esetenként a XIX. század későbbi évtizedeiben is elég nehéz a mi megítélésünk szerinti társadalmi egyesületeket a klasszikus részvénytársaságtól megkülönböztetni, mert több esetben az első igen hamar átalakult a másodikként említett formációvá, vagy (és ez is igen sokszor előfordult), a társadalmi egyesület célkitűzését részvénytársasági formában oldotta meg. Ez utóbbira hirtelenében két soproni példát idézhetünk: a Casino Egylet székház (1872) és a Torna- és Tűzoltó Egyesület tornacsarnok (1867) építését. Itt már elárultunk annyit, hogy az egyesületekről szóló irodalom döntő többségével együtt a gazdasági részvénytársaságokat nem számítjuk be a társadalmi egyesület fogalomkörébe. További közelítés az egyesületek mai felfogásához, hogy a társadalmi egyesületekről szólva az irodalom nagy része kizárólag a modern polgári társadalom formációival foglalkozik azaz: Európában a francia forradalomtól, hazánkban pedig a reformkortól kezdődően. Szinte valamennyi szerzőnél kiesik a vizsgálódás köréből a korábbi századok minden pedig elég számos - társadalmi egyesülete, hacsak nem mint előzmény vagy példa szerepel. Többen ezt a megszorítást le is írják s az egyesület fogalmát eszerint határozzák meg. (Varga Gyula, Pajkossy Gábor, Glatz Ferenc stb.) Pajkossy szerint: "Az egyesület a szabad és egyenlő személyek meghatározott célra alakult önkéntes társulása, a modern polgári társadalom szülötte."(Pajkossy 1993.6.) Az egyesületek ilyen felfogása alapján esik ki a vizsgálódások köréből a céhek története, pedig annak hatalmas történelmi irodalma van, az egyesületek történeti és módszertani kérdéseire nézve számos tanulsággal. Mi magunk az egyesületek fölfogásában a Pajkossy-féle meghatározás egyetlen jelzőjére támaszkodunk leginkább: önkéntes, és természetesen elfogadjuk elméletileg is, és gyakorlatias meggondolásból is - a történelmi felfogást, amely egyben időbeli korlátozás is. Imént említett példánknál maradva, ebbe a céhbe önként, saját kérelmére lépett be, aki belépett. De hát, céhen kívül nem űzhette az ipart. A modern korban így minősítjük a kamarákat. Az egyesületi irodalom nagy része nem foglalkozik a politikai pártokkal, véleményünk szerint csupán gyakorlatias meggondolásból, a tárgyalandó téma szűkítése miatt. Mi magunk tehát az egyesületek körébe tartozónak tekintjük a pártokat. A történelmi irodalom ritkán említi, mi magunk mégis igen fontosnak tartjuk az egyesületek meghatározásánál a formai jegyeket. Tehát: egyesületnek csak az adott társadalom tagjainak az egyszeri és egyszerű együttléténél valamivel tartósabb és valamivel kötöttebb együttműködését tekintjük. S ez a valami a tartósságnál: a kimondott együttmaradási szándék és annak valamelyes sikere, megvalósulása; a kötöttségnél: az együttműködés kereteinek, formáinak közösen elhatározott, megfogalmazott rendje, azaz az alapszabály vagy bármilyen, e fogalomkörbe tartozó írásos alapdokumentum. Ez utóbbit követelménynek tekintjük, függetlenül attól, hogy az adott politikai, jogi környezetben ennek megléte, engedélyeztetése, bejegyzése az egyesületre nézve kötelező volt-e. Ezt úgy is értjük, hogy számunkra fontosabb az alapszabálynak az egyesület belső 200
