Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Környei Attila: Adatok és gondolatok a XIX. századi magyarországi egyesületekről

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. életét (nehezen írjuk el az elcsépelt szót: demokratizmusát) szabályozó funkciója, mint az, hogy esetleg az egyesület létezésének az államhatalom, vagy a törvényhatóság által előírt kötelező kelléke volt-e. Persze ebben az értelemben az alapszabály nem a leírott elvek és szavak szerint minősítendő, hanem aszerint, hogyan működött, hogyan tudta valójában szabályozni az egyesület életét, miként valósult meg. Nem irodalmi, elméleti termékként kell kezelni, hanem a gyakorlatban szembesíteni az egyesület életével, alkotásaival, küzdelmeivel, történetével. Hiszen maga az élet is szembesítette; jószerivel nincs, nem volt olyan egy-két évtizedet megért egyesület, amelynek alapszabályát a körülmények változása, vagy egyszerűen a gyakorlatban igazolt gyengébb eredménye miatt ne kellett volna módosítani - akár többször is. Mindez számunkra nem az alapszabály lényegtelenségét bizonyítja, hanem annak az ellenkezőjét. Végül: mindenképpen olyan formai jegynek tekintjük, amely az egyesületet alapvetően minősíti más társadalmi formációkkal és társasági együttlétekkel szemben. 2. Az egyesületek gyakorlati, társadalmi hasznáról, tartalmáról nem, vagy csak keveset akarunk szólni. Hiszen írásunknak az a célja, hogy az egyesületek történetének földolgozására - az egyes egyesületek és az egyesületek egyes csoportjai történetének feldolgozására - fölszólítson. Reménykedünk, hogy valóban születnek ilyen feldolgozások; abban pedig biztosak vagyunk, hogy ezek szerzői a társadalmi hasznosság alapján értékelik dolgozataik témáját. Elégségesnek látjuk annak leszögezését, hogy az egyesület társadalmilag, esetenként változó nagyságú körben, hasznos valami. Mindenképpen érvényes az a meglátás, hogy az egyesületek létében társadalmi szükséglet mutatkozik meg. A polgári társadalom, - a tőkés gazdasági rend és a társadalmi-politikai berendezkedés -, amelynek immár klasszikus alapelve az egyén legteljesebb szabadsága (de mindenképpen jogi és politikai szabadsága), az egyéni, közösségi törekvéseknek olyan tömegét szabadította fel, amit az állam és a helyi hatalom, a törvényhatóságok és önkormányzatok nem voltak képesek kiszolgálni, működtetni. Ugyanez a hatalmi berendezkedés és társadalmi struktúra szabad teret biztosított ezen törekvéseknek az adott ügyben érdekeltek körében való megvalósítására. Tegyük hozzá a történelmi és jelenkori tapasztalatot: A társadalom és az államhatalom szervei a tökéletlen működés folytán többnyire a kívánatosnál és megoldhatónál több és nagyobb feladatot hagytak - és hagynaka kisebb társadalmi csoportokra, következésképpen a létező vagy szükséges társadalmi egyesületekre. Az is történelmi tanulság, és ugyancsak a polgári társadalom tökéletlen működésének jele, hogy a hatalmi szervek sokszor a teret sem biztosították az egyesületek szabad működéséhez. Vagy mondjuk úgy: az egyesületek szükségessége is és szabadsága is koronként más-más módon és mértékben érvényesült. Az egyesületekkel foglalkozók látni fogják, hogy egészében a modern polgári társadalom kifejlett szakaszában az egyesületek a társadalmi élet legjellemzőbb és igen hatékony tényezői voltak. Ekkor az egy időben működött egyesületek sokasága összességében lefedte a társadalom egész életének minden egyes részletét és mozgósította a társadalomnak szinte minden egyes tagját. Kit csak egy 201