Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)
Tanulmányok – Közelmények - Dominkovits Péter: „Franciajárás” Győr megyében – Czineneg Antal szentmártoni uradalmi igazgató emlékirata az 1809. évről
ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK varsányiak ezeket el kergették, s azon irtást el foglalták, haza hordván azon tüskéket, s gyükereket, ki szabadíttásábol történtek ezek nem tudom ? Varsányi határbon igen sok irtásokat vettem észre, ezeknek mi voltát kivántam tudni. Öszve Írattattam, s ki adott nékiek erre engedelmet, az engedelem leveleket le másoltattam, melleket által adtam az M[éltó]ságos Fő Apátürnak. Több javíttásokat szándékom vala tenni az uradalomban, de az első Királyi Comissio végeztével f[ő] tesztelendő] p[ater] Raffael tétetvén az egész uradalom administratorava, ki bosszúálló vala, valamint az M[éltóságos] Fő Apát Urnák minden rendöléseit kárhoztatta, úgy engem zavart, meg nem egyezhettünk, mert ő kész volt az uradalom kárávalis rendöléseimet el döntenni, s látván ászt, hogy ő az uradalom kárára teszi intézettyeit, s verait nem álhatván, meg köszöntem az hivatalt, mind ezek írásban adattak általam az M[éltó]ságos Fő Apát Urnák, reménlem azoknak meg léttét, s azok ölegendő bizonyságot tesznek mind ezeknek igazságáról. Ezen f[ő] tiszt[elendő] urnák kártételeit odább mérhette az M[éltóságos] Fő Apát Ur, Kiss Célben exiliumban küldötte, aholis tudva lévő hivtelenségét ki mutatta utolsó napjaiban is, az Sz[ent] Szerszethez, a többit el halgatom, mert meg holt, requiescat in pace! Az többi haszon tételeim láthatok az 1812-ik évben július havi beadásaimban, mellekis föl találhatok Sz[ent] Mártonyban. Még emlékezet okáért egy látásomat ide teszem, tudnia illik június 16-án (:mely nap első vala az Győr alatti ütközetnek, s Kiss megyeren lévőnek:) mert Kiss megyer volt az balszárnyo, meg erősítve erőssen ágyukkal, és számos fegyveres néppel, de még is, mint hogy ezekknek segedelmek nem érkezett, ezek meg győzettetvén, viszsza húzni magokat kéntelenítettek (:ki menvén Kiss megyerre, el néztem az sok sebesseket, mellek nagy számmal voltak széjjel az mezőn gabonákban, utak mellett, fájdalmas szívvel nézvén őket, láttam annyi fegyvert, katona tarisznyát, süveget, bocskort, nyakra valót el hánvo, mellett az insurgensek el hántak, hogy gyalog el lehetett menni Sz[ent] Iványig annélkül, hogy nem földre, hanem ezen el hányottakra léphetett. 17-ben szedek öszve az sebesseket, s bé hordották a hecsei pajtában, s birkás házban, az fegyvereket nem szed tik öszve az francok, hanem öszve tördelték, s ottand hagyták, melleket a föld népe szedte öszve az ágyú gólokkal együtt, ezeket későbben pénzen vásárolták öszve. Minyájan, kinek mije volt, még az ruházatokatis, úgy húst, zsírt annál inkább pénzét, vagy üstyét, az föld alá ástuk el, mellekből az ellenséges katonaság által sok föl vétetett, már szinte ki voltak tanítva abban, hogy mel heleken keressék, a présházokban, pincékben közönségessen ami el volt rejtve reá akadtak, s föl szedték, ami csekélségem volt, ászt az kertben ásottam el jó mélen, hegyiben palántákat ültettettem, észt naponként kétszer öntözték, nálam mint hogy generális volt szálva, mit sem kerestek, a franciák, amidőn egy kiss idejek volt, hatan, hatan öszve áltak, puskájokat kezekben vévén, sokkal hos[s]zabb pagnéttyaik lévén szurkálták az földet, ahol lement pagnéttyok, már tudták, hogy valami el rejtve vagyon, s ha nálam is észt tették volna, mindenemtől el maradtam volna, a föld alá rejtett füstös hús, zsír, vaj, mellek 4 hét alatt föld alatt volt, mind. Az sz[ent] mártonyi méltóságos uradalom kárvallásait, mellek az francia ellenség, de jobban az tulajdon jobbágysága által tétettek, ha meg nem volnának Sz[ent] 188
