Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Dominkovits Péter: „Franciajárás” Győr megyében – Czineneg Antal szentmártoni uradalmi igazgató emlékirata az 1809. évről

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK tiszt, egynéhány lovas emberekkel, (kalauzt) út mutatót kértek, lovast magoknak egyiket Kajárnak, másikat Kis megvernek. Már ló nem vala az helységben, az bírák tudták hogy két lovam még vagyon el rejtve szállásomon, bé zárva voltak, az kapun bé másztak, ki nyitották a kaput, két lovamot ki hozták. Egyikre az hegybéli bírót, másikra deákomat ültetve, a bírót Kis Megyerre magok előtt hajtották, a hol lovát el vették. A bírót gyalog botsájtották vis[s]za, a deákomat Kajárnak. Ez az erdőkön körösztül lévő úton mindenkor jó előttök léptetve ment, egy hizakot (sic!) érvén oldalról azon sebessen el nyargalt, ott hagyta a franciákat. Lövöldöztek utánna, de félvén, hogy el teveledvén az erdőben, az utón mentek. Ezen deák a lovat viszsza hozta. - Az M[éltó]ságos Fő Apátur Ur lovait Bakonybélben küldöttük, ezek meg maradtak, de a többi szekeres lovakat el vitték a franciák. A mészáros, mint hogy az első nagyszámú francia nép bejövetelével a húsát el hordották pénz nélkül, többé nem vágott, az uraság ökreiből kéntelenítettük vágottatni mind az klastrom, mind az salva guardia, s egyéb jött franciák számára. Még ezek utánis naponként kullogva látogattak bennünket az franciák az salva guardán lévőkis el mentek 26-ikben, három lovas váltotta föl ezeket, de ezek is 30-ban el mentek. Julius 2-án ünnepet tartottunk, mert regvei jött Veszprém vármegye esküttye Jezernitzki, egy franciát hozván, vigasztalásul ászt mongya nékünk, ne félletek, nincsen már több a vármegyében, észt Győrré viszem. A M[éltó]ságos Ur is meg örülvén ebédet adott, ahonnan lejöttünk, 4 órakor a tisztartó lakásán tanácskoztunk, 6 órákkor ismét jött Ravazdtol száz lovas, egy hadnagy lévén vélek. Ennél gonoszabbat nem láttunk. Meg áll népével, Vurm doktoris vélünk lévén, ez francéául köszönti, mordan el fogadja, s parancsolla, hogy ezen száz legénynek azonnar főtt ételt, mindeniknek egy icce bort, lovaknak szénát zabot adjunk, és hajnalban jön 4 ezer lovas, azoknak szénát, zabot, kenyeret, sajtot, s bort készen tartsunk, ha ezt nem tellyesíttyük, ezen fákra föl aggattat bennünket. Az vigalom, öröm bezég szomorúságra fordult, ezen parancs ki adása után ki nyittatta a kaput, bé megy az udvarra, nézeget minden felé, s ki jön, s az népet parancsolla bé menni az udvarra le szállíttya lovaikról, s örizetet tészen az gyalog ajtóra. Nem szabad egy franciánakis kijönni, kocsit rendöl, mellen 2 emberét Győrben küldött. Ezen tisztis ételt, s italt kér magának, el végezvén vacsoráját ki jön, az udvaron jár s kell, katonái között, lefeküdni nem hadja őket, kinek kinek töltött fegyvere kezében lévén, mi nem tudtuk, mi légyen szándéka, miis az úccán egész éjjel vártuk a veszedelmet, mert sem szénánk, sem zabunk, sajtunk, de kenyerünk sem lévén. E szükségben életünkéi áldozni fogunk, éjfél után két órakor meg érkezvén azon Győrben küldött két francia, azonnal lóra ültetvén népét, Győr felé vették úttyokat, s erőssen meg hagyván nékünk, hogy az 4 ezer lovas el érkezését, az meg rendöltekkel készen várjuk. Vártuk is ébrent talpon reggel 8 óráig, hála Istennek egy sem jött. Akkor jöttünk észre (sic!), hogy ezen el ment hadnagy féltében vette magát ez udvarban, s rninket ijesztett, hogy őket ne báncsuk, és ő azon udvarban bátorságbanis volt, mert védelmeznie magát az ablakokon lövésekkelis lehetett volna, négy annyi erő sem győzedelmeskedhetett volna rajtok. Azon négy ezer hadi népei érkezését hirdette azért, hogy ha jött is volna 184