Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Dominkovits Péter: „Franciajárás” Győr megyében – Czineneg Antal szentmártoni uradalmi igazgató emlékirata az 1809. évről

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. jobbágyok kezdették az bort dézsákkal hordanni, de észt észrevettem, a salva gvárdá segedelmével meg gátoltam, azon két franciát is bé hajtották, a jobbágyok el futottak. Ennél több nem történt, ezen üdő alatt semmi rablások az ellenség által nem tétettek de egy tiszten kívül ászt sem tették, hogy pénzt kért volna valaki. Azon egy tiszt, hadnagynak kölletett lennie, egy csoport katonával oda érkezvén pénzt kért, akinek 200 fekete bankót adtunk, meg köszönte el ment. Ha látták kedvetlenségünket, amidőn ennyi, innya kértek, ászt mondották, annyi eszetek csak lehet, hogy mi annyi földrül ide jővén a hátunkon nem hozhattunk ennyi valót, mi nem rabolunk, hanem kérünk, s avval bé elégszünk, ha nem adtok, akkor kenteiének leszünk erőszakkal eledelt meg szerezni. Leg kisebb illetlenséget, sem templomban, sem klastromban nem tettek, a többi között egy generalis de la Saure estve felé nem számos népével jött az klastromban, s ottand maradott éjcakára. Ez páter Asztricusra (sic!) meg haragudván azért, hogy illendően jó borral nem szolgált nékie a pince kulcsokat tőle el szedte, de reggel el menvén, ismét visza adta, kevés különös bort vitt el magával. A Méltóságos Fő Apátur Ur első franciákat látta, kik szobájábanis voltak, s mind többnyire közlegények hadnagyai, nem sok böcsületet tudtak. Ezek el mente után bé záratta magát, többé világosságra nem jött beteggé tette magát, meg hagyván, hogy ha valaki kérdeznéis őtet, mongyák, hogy igen öreg, s betegen fekszik. Békességbenis maradott. Nékem minden nap estve 9 órákkor kölletett hozzája mennem, és el beszéllenem nékie, mik történtek az nap, és mit hallottunk a körül belől lévő vidékről. Ő azokat föl Írogatta, s levélben küldötte Alföldre az érsek, s püspököknek, mert a franciák valamint semmiben nem avatkoztak ügy a postákot is meg hagyták az magok álapottyokban, ők sokban igen dícséretessek voltak, mert (...)

91 Junius 25-én jött parancs Magdonál generálistol, hogy más nap húzódik ő alatta lévő katonaság Győr felé s ebédjét Sz[ent] Mártonyban tartya, s a tisztek számára ebéd készen légyen, az nép számára százakó bor, ahoz 4 ezer portio kenyér, szekereken légyen. Ezeket el készítettem a tisztek számára a klastromban, nálam, tisztartó, s kasznárnál el készült. 26-ban rettegés közt vártuk a végső veszedelmünket, ennyi nép bé rohanásával, de Isten rendölésének mondhatom el tévesztették az utat, s a nép eleje az ország úton húzódott Kis Écs mellett. Észt néztük az kápolna előtt. Egyszer kitér 3 lovas, s nyargalva jön Sz[ent] Mártonyban, ezek[ne]k elejékben menvén, kérdeztem mi légyen kivánságjok, kérdezik hol a kenyér s bor portiok a szekerekkel, holy a tisztek ebédje ? Felelem mind[en] készszen vagyon, a kenyér, a bor ittend vagyon szekerekben. Tovább mongya az ebéd azonnal küldettessen Nagy Écsre, az szekerekben az ökrök fogattassanak bé, s vigyék Nagy Écsre tüstént, ezen két tiszt vezérlése alatt, evvel ő el nyargalt. Örömünkben, csak hogy annyi néptől meg szabadultunk, el küldöttük az ebédeket Nagy Écsre, ahol az fő tisztség számára küldött ebéddel az üstből volt késeket, kanalakat vis[s]za nem adták, az szekereken lévő kenyereket, s bort sértetlen hagyván, el hajtották magokkal Bécsen által. Az következett Agrámi ütközet alatt ették, s itták még a bort. Az sz[ent] mártonyi jobbágyok ökreitis le vagdalták, meg ették, szekereiket föl tüzelvén, passussal vis[s]za botsájtották az szekeres embereket. Ez nap estve felé jött két 183