Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)
Tanulmányok – Közelmények - Dominkovits Péter: „Franciajárás” Győr megyében – Czineneg Antal szentmártoni uradalmi igazgató emlékirata az 1809. évről
ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK meg támadják, Sz[ent] Mártonban lévők az bal szárnyát védik, giciek segedelmekre jönnek, egy hírmondó francia sem mégyen viszsza, észt nékem, magok a francia generalisokis mondották, amidőn a győzedelem kezekben vala. Meg tudván ez állásokat a mieinknek, - ez nap estvéjén tehát Meskó generális semmi parancsokat nem kapván, estve féltében, az nagy- s kiss écsi erdőknek vette úttyát, el kerülvén az ellenséget, de szerencséssen Gyirmóton ütközik a francia tár szekereinek, a holy a hadi tárháza, a tisztzégnek (sic!) kincse, s ruhájok jött az francia armadának. Ezeket meg rablották mag rakodtak pénzzel, az Eugenius hercegis, egy pintzében bújva maradott meg, ha tudták volna, esztis elfogták volna, esztis Szánk nálam 4 nap fekvő francia generalis beszéllette el, az ő jószágais el raboltatott ezek által. Junius 15-én vártuk már a veszedelmünket, Sz[ent] Mártonyban. Javaslatomra reá ált a M[éltó]ságos Fő Apátur Úr, a fiatal szerzetbelieket el küldöttük Illaki erdőn által gyalog Varsányié, onnad szekereken mennyének Tihonban, semmi sem érkezett ez nap reánk. Junius 16-án regveltül a várkörül altunk jo formán ezren föllül, férfi s aszszony, 9 órákkor hallunk Ság felöl pisztol lövéseket, egyszer meg pillantyuk a francia ló farkú sassérekből, hogy jönnek az szőllők között, ezeket meg pillantván az ott leselkedő nép, azonnal szaladásra száltak, mindha föld nyelte volna őket, csak ászt láttam, hogy magam maradtam, magam is fútásnak eredtem, de nehezen esett, es eszembe jutott, hogy nékem élet vagy halál meg köll álnom. Meg altom, az külső bástyánál a keresztnél, oda érkezvén ezen ellenségbéliek csak öt szeméiből álló francia lófarkú sasírok. Én kalapom le vételével köszöntöttem őket, meg áltak előttem, az elől jött tiszt a pisztolát nékem, fogja, s véle volt magyar, szinte francia hasonló ruhában lévő által kérdezteti, ki vagyok, felellem, én vagyok itt a fő tiszt, erre magyarázza a tisztnek azon mondását, hogy valamit kérdezend a tiszt úr tőlem, igazán felellek, mert ellenkező esetben a pisztol halálomat végzi. Feleltem, hogy én minden kérdéseire igaz feleletet adandók. Első kérdése, vannak e a várban katonák, felelem nincsenek, második mikor mentek el, s' miféle katonaság volt itt, el mondottam nékie a voltakat. Harmadik kérdise, hogy én nem igazán beszéllek, mert ők láttak a vár mellett álló népközt katonaságot, feleltem igenis én is láttam, de azok azok az armadától el szököttek voltak fegyver nélkül kettő, három. Negyedik kérd[ést] még egyszer kérdeti a tiszt igazán mongyam meg, van e a várban katonaság, feleltem igazán mondom nincsen. Arra egy legént béküld, ez amint ló háton bé mégyen hajtogatva magát bé mégyen (sic!) égisz a Klastrom ajtajáig, onnand is úgy tántorogva hozzánk vis[s]za jött. Akkor nékem parancsollak, hogy mennyek előre, ők jöttek utánnam, s amidőn értünk a klastrom ajtajához, le szállottak a lovaikról, s utánnom bé jöttek az M[éltó]ságos Fő Apátur Ur szobájában, ahol enni kértek, páter Asztricus (sic!) volt a konyha mester aki nem kedvekre szolgált, rongyos asztal keszkenyőket adott nékiek, meg haragudott a tiszt, s fejéhez hajgálta, s morgóit, ezek után kért három ezer portio kenyeret, annyi bort, le híván az várból három franciát magammal az lakásomra, én az kívánságokat téliesítettem el mentek. Én ezek el mentével azonnal mentem Szabadhegyre az Eugenius herceghez doctorunk Wurm (aki franiául tudott) megkértem, hogy engedné meg az kiss megyeri granariumban gabonát el vitetni, 180
