Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Dominkovits Péter: „Franciajárás” Győr megyében – Czineneg Antal szentmártoni uradalmi igazgató emlékirata az 1809. évről

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. kotsira ültek és mentek, ott lévő Greger ispánynak mondom, az úr késérje a hercegeket gönyöi határig, onnand Sz[ent] Mártonyban Forstner ispánnak meg hagyom, állon az úr a kápolna háto meggé a part alá, ha látni fogja a veszedelmet, Sas hegy felé Sz[ent] Mártonyban menyen, az ágyúzás, a nagy lárma el kezdődvén, énis már csak Sas hegy felé mehettem, onnand kerültem nyúli határ felé, ottand egy dombon meg alván, néztem az ütközetet, szabad szemmel, néztem az bal szárnyán lévő lovasság öszve ütközéseket, de látván ki válni 3 lovast ellenem, el hajtottam, viszsza nézvén, láttam nyargalva felém, de ismét visza mentek, érkezvén Sz[ent] Mártonyban meg szólíttom az tiszt urakat, hogy mennének segítségül, nagy hasznot tehetnek, kik feleltek, parancsolat nélkül nem szabad mozdulnunk. A klastromból néztük az ütközetet csöven, láttuk dél utánni egy órákkor már el kezdvén az visza húzását az armadának Szfent] Iván felé, mindenkor ütközve a visza vonulásban, az nagy ágyúzásban, két óra felé mongyág a tisztek nékem, készítessek uzsonnát, az alatt majd érkezik valami parancs, bé jönnek szállásomra a kútnál lévő házban, (a többi köz nép a kiss templomnál a vendégfogadó előtt lovon ülvén 4-szegu állásokban voltak,) bé hozzák a sült bárányt, amint enni akarnak oda nyargal Kolozsvári, strázsa mester, el kiáltva magát, - Itt a francia, ászt az ijedtséget látni ezen tiszturakban ! le nem lehet irnya, comandiroztak, bíztatták a népet, de a térdeik úgy rözkettek a lovon még az ajkaik is! Az óbester a landvérjeihez fölmenvén, mellek az vár árkában helyheztettek, s meg hagyván ezeknek, hogy erössen tartannák magokat, eötet két hét előtt ki nem vetik az várárkaiból! Várták ezek az franciákat, de hogy semmi jelenség nem volt, Kolozsvári strázsa mestert harmad magával el küldöttik Nagy Écs felé, ez hamar visza térvén, monda hogy hamis csak ijesztő hír volt az, amit mondottak, ekkor a Kolozsvárit ismét föl küldöttek a várban, hogy nézné meg, mit csináll a Forgáts óbester landvérjeivel, már egy órája, hogy el ment Komárom felé. Ezek káromkodtak, hogy meg csalta őket, ezek után bé jöttek hozzám, s meg ették uzsonnáikat, el búcsúzván, őkis Komárom felé vették úttyokat. Mondám nékik, hát már minket ki fog védelmezni, mondották, az Isten oltalmában ajánluk

58 Ez történt 6 órákkor, 7 óra tájban jön Ravazdtol egy hadnagy lovas 12-öd magával Sz[ent] Mártonyban, én akkoris a kiss kápolnánál vigyázva áltam, amidőn hozzám érkeztek. Köszöntve kérdeztem, hová mennek az Urak? Felelnek Győrben, mondom, nem oda ma, felelnek nékünk oda kell mennünk, mondom állanak meg, el beszéllem a mái történetett, az ütközetnek szerencsétlen ki menetelét, mutatom nékiek, nézzék Nyúl helységét, s ászt, hogy a már meg van szálva franciával. Az urak azonnal el fogattatnak, hír mondó sem lészen belőllők, azt mongya a tiszt, hogy mereke ez emiétetteket írásban ki adni, mondom, merem s életemetis hozzá teszem, ha igazak nem volnának, s hozzám jöttek, ezeket írásban föl téve, az mái napon az ütközetnek eseményét föl téve által adtam nékiek, kik mondották, hogy Gicen még ezer ember légyen 12 ágyúval várták ma rendöléseket, de nem érkezett semmi az Győrnél lévő armada commendássátol. Evvel ezek visza mentek, kik szinte azon éjjel Komáromnak vették úttyokat. Látható az rósz kormányozás abból, s abból is, hogy az abdai sáncokban Meskó generális vezérlése alatt négy ezer gyalog vala, ha ezek föl kelnek, s az ütközet idején a franciákat hátulról 179