Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Dominkovits Péter: „Franciajárás” Győr megyében – Czineneg Antal szentmártoni uradalmi igazgató emlékirata az 1809. évről

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK (: akkor ásottak az folyó mellett kutakat :) nem soká beszélgetésünk közben, hátukul sebessen bé nyargall egy kiss insurgens, s mongya, tele torokkal itt a francia. Andrási generális mongya ba-ba, batta mit ha-ha-hazudsz (mert hebegő volt:) az insurgens mongya, im a hatomon lévő mentém a bizonyság ketté vágta, esküvéssel mongya hamar ezek után, a Kis Baráti majortol el süli az ágyú a majorban le esik, azonnal a generálisok meg fuvattyak a trombitát, s kiáltyák vitézek szabad nyerességre a francia plenkirozok elejben, Ott féle huszárok ott lévén, azonnal lóra ugrottak, s mentek, és ezekhez vette magát Hardi, tinyei, az uraság insurgense lévén, gyalogokis mentek elejékben, azomban az két ágyú csak szórta a golobisokat bé a majorban, mi bátorságos helyre vettük magunkat, a kis kápolna tornyábon föl küldött, vigyázót csövön az ellensség lépéseire, s onnand kiáltozta le, hogy az ellensség Csanakon innend csoportoz. Elég volt fél óra, hozzák puskákon halva a mi Hardinkot, mellet azonnal meg ösmértem már estve felé lévén az üdö, elmentem Sz[ent] Mártonyban, egy uraság hajdúját hagytam ott, ki két évek előtt jött obsittal 36 esztendős katona volt, ez ön ajánlatából mondotta, hogy én itt maradok, s majd el mondom a történteket, aki ott vesztette életét. Sz[ent] Mártonyban érkezvén, ott találtam Pest, Veszprém Szála vármegye lovas seregét, Forgáts óbesterrel 800 landvért, ezeknek is el beszéllettem amit láttam, de még őrült a M[éló]ságos Fő Apátúr Ur, halván már az oda előttem érkezett marhák, szekerek, ispányoktol ebbéli rendöléseimet, s a veszedelemben létemet, óhajtva várt, elbeszélvén nékie a történteket, s tiszteletet a két generális úrtól, kik kérik hogy egy jó hordó bort sunkákat, s kenyeret küldenni a tisztek számára szíveskedne. Néztük éjjel az fekvéseket mind a két armadának, onnand mondot49 ták számokat, hogy minden tűznél hány szánnal (sic!) legyenek, tapogatták, mi egész éjjel féltünkben jártunk, keltünk, s vigyáztunk, a M[éltó]ságos Urtol el búcsúzván meg mondottam, hogy én korán ismét Kiss Megyerre megyek, a két ispánt lóra ültetve viszem magammal. Ő tiszteletért izenvén a generális uraknak, hogy igenis fog küldenni számokra az kivántattakat. 14-ben el mentem Kis megyerre, látván az pusztulásokat, a sok mozgást, az ágyúk helyheztetését a majoron alul, s föllül az folyón innend, Győrből hoztak szekereken sok húst, bort, kenyereket, 8 óra tájban, oda érkeznek az kiss megyeri kápolnán innend, s leszálnak ő Hercegségek, a Nádor s János, sok uraság, azonnal ki adják a parancsot, hogy a nép ma nyugodjon, egyék, ígyék, holnap lészen az ellenség meg támadandó, szedik a pince tokokat, a sült borjúhúst, sunkákat, fölöstökömözni akarnak az urakis, de még hozzá sem kezdettek ahoz, amidőn az ágyú nagyot szól, erre futtattyák csővel a toronyban az tegnap ott lévőt, ez nagy szóval kiált le, hogy a franciak gyalogjai nyargalva jönnek ellenünk, németül ily módón die franzosen khommen heustender gegen unz mit gantze Arme, azon pillanatban az forposzton lévőkis észt a hírt hozták, azonnal szóltak a trombiták, a nagy mozgás, a katonaság főzött, a húst ki a fazekakból tarsolban, a nagy káromkodás, lárma s at. Ő hercegségek, a Metséri generálishoz fordulnak, s mondgyák kérelmes szavakkal hogy igyekezne mindeneket úgy intézni, hogy jól essen ki, mindazon által ellenkező esetben Komáromnak húzódjanak, ahová mi előre megyünk, s rendelkezünk az átmeneteiről, evvel 178