Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Dominkovits Péter: „Franciajárás” Győr megyében – Czineneg Antal szentmártoni uradalmi igazgató emlékirata az 1809. évről

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. lévén, amidőn az erdőt kerülvén, hallottam Pápa felől nagy ágyúzást, észt másnap 12-ikben a M[éltó]ságos Fő Ápátur Urnái ebéden lévén, el beszéllettem, de hol, s minemű ágyúzás volt nem tudtuk, tudván az M[éltó]ságos Ur szokásomat, hogy minden vasárnap dél után már az uradalomban szoktam el menni kérdi merre veszem utamat, feleltem volt, ma megyek Tárkányra, Csanakra, onnand regveire Szfent] Ivánra, onnand az véneki réteket tekéntem meg, hogy az füvek le kaszállásárol rendölést tehesek, dél után Hecsére, Kiss megyeire, és így tovább; el mentem Tárkányra, s Csanakra, éjjel Csanakról Sz[ent] Iványra mitsem láttam, jövök Vénekre tordai réteket meg vizsgálva 11 óra tájban visza érkezvén Sz[ent] Iványra már tele volt a helység Borsod, Baranya, Heves, több vármegyék lovas insurgensével. Mint hogy az nap nevem napja volt, ebédelni ott akartam, de látván az nép sokasságát, el feletkeztem az ebédről, meg alván az ispány lakása előtt, s hivatom az vendég fogadóst s bírót, kérdem menyi bora van, mongya 30 akó, ez csak mára való mondom, s adok nékie írást a bírónak meg hagyom azonnal menyének Győrré, hozzanak száz akó bort az uraság pincéjéből. Ezek után megyek Hecsére, ahová rendöltem az tisztartót, a sz[ent] iványi ispánnyal, az ottand lévő zabnak által adására, s mérésre Ő Fölsége számára, amint Sz[ent] Iványbol megyek Hecsének, látok hullogni (sic!) ló háton sebes Katonákat, szekereket, egy kovátsot szekéren. Kérdem honnand jönnek, felellik Pápától, harmadnapja, hogy éjjel nappal hajt az ellenség ! - el érek Hecsére, éppen déli 12 órákkor. Kérdem a tisztartótol van e ebédjek ?, mongya, egy tyúkot ölettem hát együnk. Ki tálolnak, imádkozásunk alatt, bejön az kis megyeri gulásunk, ászt mongya (: ö is ez előtt katona volt :) urak Kis megyeren rósz hír van, az armada ottan telepedett le, vágnak, rontanak, ölynek mindent, e szóra ott hattuk az ebédet az zab által vevő tisztnek, fogattunk sietve, ittend lévén az üsző gúla, asz Sz[ent] Mártonynak hajtattam el, két kocsink lévén, az egyiket a sz[ent] iványi ispánnak Gregernek adtam, hogy arra felességét, gyermekeit, s ami java bútorainak vagyon, rakja föl, s mennyen Sz[ent] Mártonban, és pedig a Rákótzi tisztartóval sietve mentünk Kis megyeire, közel érkezvén, láttuk, hogy szedik szabadhegyi házok födeleit, viszik borjúkat, bárány, sertéseket, baromfiakat, bé érünk Kiss megyeri majorban, láttyuk a rablásokat, a birkákis fejesre bé hajtattak, azokatis horgyak, első vala, hogy a birkákat sietve a hátulsó kapun ki hajtottuk, de ekkoris többeket előliünk el ragadták, az teheneket is utána, ezeket el késértettük, Sz[ent] Mártonyba hajtattam. Visza mentem az majorban, ott találván Andrási generális urat, meg kérvén őtet, mondanná meg, miben légyen az kilátás. Felelli nincsen félelem, mert a rendölet úgy vagyon, hogy ittend kell a franciának el veszni, mongya tovább hogy puskapora sincsen, Pápán egy néhány funtot kapott csak. Én azomban az Kis megyeren lévő 16 béres szekereket 4-4 ökörrel, ezekre föl rakván a béresek gyermekeit, bútoraikat, az ispány a kocsis szekerekre szinte bútorait gyermekeit Sz[ent] Mártonban küldöttem. Az uraság e majorban volt számos szopós borjúkat, számos sertéseket, a temérdek mindenféle baromfiakat idejövetelünk előtt már mind el ragadták. Ezen rendöléseket, s amit láttam szükségesnek meg tevése után, ismét az udvaron Andrási, s Metséri generális urakkal beszélgetek, az kúthoz kölel (sic!), mert az egész armada oda érkezvén vizek sem vala, a két kút nem adott ölegendő vizet 177