Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)
Tanulmányok – Közelmények - Domonkos Ottó: Molnár avatópohár
TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. Domonkos Ottó: MOLNÁR AVATÓPOHÁR (Tréfás céhedények a 17-19. században) A céhlegények avatásán, vándorlegény társpohár adásánál szakmánként másmás szokások alakultak ki, de azonosságok is megfigyelhetők Európa szerte. Ennek eszközei a különféle poharak, kancsók, serlegek ónból, ezüstből, üvegből, sőt a népi gyakorlatban égetett agyagból, fazekas készítette un. "csalikancsó" formájában is. A Storno-gyűjteményben található az a céhpohár, serleg a 17. század végéről, amely formailag az un. "menyasszony" pohárhoz hasonlítható a legjobban a hazai előfordulások között. A kehely formájú serleg széles peremére fordítva állítható az asztalra, akár a menyasszony pohár, amelyet csak akkor lehetett letenni, ha kiitta tartalmát a menyasszony, azt az asztalra boríthatta. Ennek néha "vőlegénypohár" párja is használatban volt. Esetünkben a pohár széles kelyhe asztalra téve hordozza hátán egy díszes nodusszal a kis szélmalmot. Ennek feljáró létráján vállán zsákot vivő legény látható. Az őrlőszéket magába foglaló házikó ablakán egy másik legény néz ki. Alétra mellett egy cső hajlik le a pohár kupájáig. A kehely ezüstből készült, mesterjegye P betű és egy lépő oroszlán, készítőjét nem ismerjük. A kehely palástjára 17. századi indadíszek vannak vésve illetve kagylószerűen van domborítva az áttört díszű nodusz alatti felület. A kis malomház deszka oldalait zsindelyes tető fedi. A pohár fogását kényelmessé teszi a nodusz. A véletlen úgy hozta, hogy a nagy tömegű pausz vázlatok, tervek között egy rajz került elő, amit if). Storno Ferenc készített, könyvből másolhatott egy hasonló avatópohárról. Ennek kéziratos megjelölése: "Niederlande. Mohlenbaker. (Mühlenbecher.)" Mérete szinte azonos a mi darabunkkal: M.: 20,5 cm, száj átmérő: 9,4 cm. Ltsz.: S.87.653.1. Poharunk szélvitorlái letörtek, hiányoznak. Valószínűnek tartjuk, hogy ifj. Storno Ferenc irodalmi ismeretei alapján készítette a rajzot, mint rokon tárgy példáját, másrészt a vitorlákkal együtt érthetőbb a csonka darab is. Az előkerült pausz vázlatot, rajzot Askercz Éva társította a leltározott tárgy kartonjához. Az ilyen tréfás poharak, csaliedények, kancsók az iparművészeti és néprajzi irodalomból ismertek. Ráth György: Az iparművészet könyve című munkájában közölt egy 16. századi menyasszonypoharat, amihez a következő magyarázatott adta: "A korszak egyik érdekes típusa a menyasszonypohár: a poharat díszruhát viselő, hosszú szoknyás nő formájába készítették. Talpát és cupparészét a bő szoknya képezte." (Ráth, 1912. 20.) A szép pohár a Nemzeti Múzeum tulajdonában van, mint német származású tárgy. A nőalak felemelt kezeiben billenő kis edényt tart.. H. Kolba Judit és T. Németh Annamária Ötvösművek című közös könyvébe a 38. ábrán egy lőcsei darabot közölt, mint David Genersich ötvös munkáját. A katalógus leírása: Aranyozott ezüst. Magasan fésült hajú női figura, kivágott felsőrészű, bő ruhában. Bal kezét csípőre teszi, jobbját előre nyújtja (valamint 153
