Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Domonkos Ottó: Molnár avatópohár

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK tarthatott benne). A 12 ráncos szoknya a tulajdonképpeni ivóserleg. Lőcse (Levoca) David Genersich. 1627-1657. M.: 17,7 cm. Ltsz.: 59.163.C." (Kolba 1973. 37 .p., 38. ábra) A német iparművészeti irodalomban Kari Simon: Figürliches Kunstgerät aus deutscher Vergangenheit című munkájában gazdag válogatást tett közzé e rendkívül változatos és sok humorral teli edényekből. Egy szegfű csokorral ábrázolt spanyolgalléros leány, kőcserépből formázott és színes égetett mázzal díszített menyasszonypohár, Insbruckban készült 1585-ben Chr. Gantner műhelyében. (Simon, é.n. 60,70.) - A berlini Iparművészeti Múzeum emlékkönyvében találtuk meg a molnár avatópohár mását 1720-ból, amelyet "Trinkspiel" névvel közöltek. A malomház azonos a Storno-gyűjteményben lévő darabbal, de vitorlái sértetlenek, a létrán látható zsákos ember is azonos. Itt kapunk magyarázatot a lépcső melletti cső szerepére is, melynek megfuvása hozta mozgásba a szélmalom szárnyait. A "Trinkspiel" elnevezés utal arra, hogy használójának talán több kísérletre volt szüksége a malom mozgásba hozatalára. Ismerve a korabeli szokásokat, nyilván minden kísérlet növelte a közös ital fogyasztásának mennyiségét. Az üvegtestű pohár díszítését megkoronázott kartusban Erős Ágoston lengyel király és szász herceg arany (August Rex) monogramja adja. Meghatározása: "Trinkspiel August des Starken. Dresen, um 1720." Azonos lehet ez a darab a pillnitzi kastély 1734-es leltárában említett "zwei Wind-Mühlen" egyikével. (Kunstge-werbemuseum, 1983. ?) Az 1985-ben Lipcsében megjelent Dieter Nodolski nagy igényű és magas szinívonalú monográfiája a "Zunftzinn" címet viseli, 335 képpel és 124 mesterség jelvénnyel. A monografikus igény bizonyítására álljon itt a fejezetek címe: 1. Zunftwesen und Zinngiesserzünfte; 2. Ornamentik und Heraldik auf Zunftzinn; 3. Willkomm Gefässe; 4. Schenkgefässe; 5. Trinkgefässe; 6. Essgeschier; 7. Gerät für Kertzenbrauchtum und Rauchsitten; 8. Schilder, Verleichgerät Varia; 9. Anhang. Tehát a céhes élet minden területét bemutatta, ahol az edények használatára sor került. így az avatási szertartások, vándorlegény köszöntése, az ünnepi étkezés, világítás és dohányzás egyaránt színvonalas, ötletes tárgyait ismerhetjük meg. A "Vexierpokal", a "Vexierrörken" ónedények a mókás, tréfás szórakozás tárgyai voltak a 16-19. századok során. Külön is ki kell emelni a Stralsund-i tűkészítők "Vexierpokal" darabját 1686-ból. Ennek a talpa, öblös testű ónedénynek hét kifolyója van, de melyik az igazi, hiszen a hibás választás a használójára önti az italt, a társaság nagy derültségére. Sajnos az edény záró fedelének figurája hiányzik. Ennek a "csalikancsó"-nak fazekas készítette rokona országunkban több helyről ismert. Itt most csak azt a két példányt említjük, melyeket a Soproni Múzeum őriz. Az egyik mohácsi származású négy kifolyó csővel, melyek közül azonban csak a kancsó füle fölötti legkisebb alkalmas az ital fogyasztására. (Soproni Múzeum, Népr. gyűjt. 55.1204.1.) A másik az "Alföld"-ről származik, ami lehet Tiszafüred, Hódmezővásárhely stb. Csöcsös korsó, füllel, áttörtművű nyakrésszel. Barnamázas, sárga-fehér petty- és vonaldíszítéssel, a 19. század második feléből. (Soproni Múzeum Népr. gyűjt. 55.1147.1.) - Soproni ásatási anyagban került napfényre egy erős kantafüles korsó három kifolyóval, zöld 154