Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Szabó Péter: Egy értékes viselettörténeti dokumentum – az első győri csizmadiaremek

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. kivágott, ennek megfelelően elől-hátul csúcsban végződik. Élét vékony fonallal varrt ferde öltéssor szegi. (Példányunkon a kapcaszár első oromzata megsérült, hiányos, de az épen maradt rész íve a szimmetrikus megoldásra enged követ­keztetni.) A remekdarab — a korabeli technológiának megfelelően — fordítós kaptafán készült, de a belső szárra helyezett fűzéspánt alapján egyértelműen jobblábasnak tekinthető. Az ún. "forgatós" vagy "egylábas" lábbelik használatát illetően eltérnek a vélemények. Egyik nézet szerint az állandó hordás által alakult ki a jobb vagy bal lábhoz idomult "féllábasság". (Várnai 1961.137.) Hihetőbbnek látszik, hogy az ilyen lábbelik minkét darabja tetszés szerint visel­hető a jobb vagy bal lábon, sőt a rendszeres — napi vagy heti — váltogatás őrizte meg a lábbeli ideálisnak tartott formáját, azonos megjelenését. (Gáborján 1959. 213.) Esetünkben a mindenkor a belső száron levő fűzött hasíték eldöntötte ezt a dilem­mát, hiszen a kialakult szokás e lábbelit eleve féllábassá tette. A győri remeken megfigyelhető némi asszimetria, amely a fűzés helyétől függetlenül is jobblábas­nak mutatja a cipőt. Mivel ezt a darabot soha nem viselték, nyilvánvalóan nem a használat alakította ilyenné. A győri remekmunka még további — elsősorban művességtörténeti, tech­nológiai — vizsgálatot igényel. Bemutatásával ezúttal az volt az elsődleges szándékunk, hogy felhívjuk a figyelmet egy forráscsoportra, mert a hazai viselet­történeti kuta- tás megválaszolatlan kérdései jelzik, hogy "a múzeumi diszciplínák tárgyértelmezései nélkül sem az emberiség, sem a nemzet, sem a szűkebb szülőföld múltja nem ismerhető meg kézzelfogható valóságában. A múzeumi tárak emlékanyaga nélkül képtelenek lennénk felfogni, megismerni a múlt, a tradíció üzenetét..." (Dr. Filep 1992. 3.) A hazai viselettörténeti kutatás lehetőségei és feladatai Viselettörténeti mozaikokból napjainkra egyre tisztább kép alakul ki nemzeti viseletünk elemeinek, szellemiségének eredetét és karakterét illetően, összefog­laló munka híján azonban ez bizonytalanul kezelhető összerakó játék, melyeknek akár egyetlen hiányzó darabja is nehezíti a továbbjutást. Kutatásunk jelen állapotát, feladatait és megoldási lehetőségeit, egy elfeledett "viselettörténész" — máig érvényes — észrevételei, rendkívül jól hasznosítható javaslatai és módszerei bemutatásával érzékeltetem: "Minden művelt európai nemzet bírja nemzeti viseletének történetét; hű rajzokban és díszes munkában összegyűjtve történeti emlékeit s múltját mintegy megtestesítve látja maga előtt...Sajnos, hogy ez egyetemes népviseleti gyűjteményekben oly gyéren és felülete­sen van a magyar ősi viselet képviselve, mintha e nemzet nemcsak letűnt volna; mintha viselete, mely oly nemes, nem lett volna szintén méltó arra, hogy megörökíttessék. Itt az ideje, hogy kipótoljuk a mulasztást, mégpedig mi magunk. Mint annyi másban, úgy e részben is önerejére van hagyatva a magyar; önszorgalma, törekvése által kell pótolnia a hiányokat, hogy eljuthasson a művelődés azon fokára, hová szerencsésb körülmények között a többi népek eljutottak azalatt, míg nemzetünkre a sors mindenféle csapása 111

Next

/
Thumbnails
Contents