Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Szabó Péter: Egy értékes viselettörténeti dokumentum – az első győri csizmadiaremek

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK nehezült. Mert bárha a magyar viselet történetét nem bírjuk is: ez nem hanyagságból származott, hanem egyrészt mostoha körülményeink gátolták meg, másrészt pedig a békés fejlődés, szellemi munkálódás rövid ideig tartott korszakaiban fontosabb teendőink voltak, melyek igénybe vették egész munkásságunkat. Most azonban, Istennek hála! múzeumunk, rendezett gyűjteményeink is vannak már s közművelődési ügyünk azon színvonalát érte el, melyen irodalmunk, művészetünk biztos alapokkal bír. S így most kevésbé lényeges, de a művelődés haladás céljaihoz segéd-eszközül szolgáló ismeretekre is kiterjedhet a figyelmünk. Nemcsak minden művelt emberre nézve bírhat tehát érdekkel a magyar viselet történetének ismerete, hanem történelmi festészetünk emelkedésével mindinkább érezhetővé válik nálunk azon hiány, hogy nem ismerjük őseink viseletét, nem a kor és idegen befolyások szülte változásait és ezek okait, szóval: történetét. Érdekes volna tudni azt is, minők voltak régi bútoraink, fegyvereink, eszközeink; szükségünk volna arczképgyűjteményekre, rendszeres címertanra és számtalan más gyűjteményekre, melyeket a történeti festő és műbíró egyáltalában nem nélkülözhet"'. (Vízkelety, 1870., 247-248.) Nehéz lenne alaposabban, pontosabban és érzékletesebben megfogalmazni a viselettörténet — máig aktuális — problémáit és törekvéseit, amelyek mit sem változtak a szakterület restanciái, és a siker reményében alkalmazható módszerek terén. Vízkelety történelmi témájú festészeti feladatai miatt nagyon valóságosan érezte a viselettörténet műveletlen állapotát. Talán emiatt is gyakorlatias stratégia fogalmazódott meg benne egy átfogó viselettörténeti kutatás elvégzéséhez. A rendelkezésére álló szakirodalom ismeretében, aprólékos gonddal felkutatva az öltözetek szempontjából felhasználható ábrázolásokat, azok karakteres darabjait léptékben és megjelenésben egységesítve, azonos stílusú rajzokkal viseletsorokat alkotott. Nagyon jó érzékkel válogatta az információkat és ábrázolásokat kor, társadalmi hovatartozás illetve foglalkozás szempontjából is. Bár rekonstrukciós képei a kor romantikus stílusának átfogalmazásában idézték vissza a különféle forrásokból merített figurákat, az egységesített, és megfelelő magyarázatokkal ellátott képek egy olyan megoldás módszerét kínálják, melyet csak 1961-ben követett Knaurs "Kosztümkönyve", különféle ismert műalkotások figuráinak azonos léptékű, viseletsorrá összeszerkesztett kép táblái val. (Knaurs 1961) A győri csizmadiaremek bemutatásával remélhetőleg egy olyan értékes forrást adtunk közre, amely feltárva a kutatásmódszertani problémákat, a szakmatörténeti és a muzeális forrásanyag lehetőségeinek felvázolásával egyúttal reménykeltő megoldást is kínál. A tárgyi emlékanyag jelentőségét igazolja, hogy éppen múzeumi kiállítások indukáltak olyan szakmai együttműködést, amely a különböző forráscsoportok egyidejű vizsgálata révén igazán érzékelhető eredményre vezettek a hazai viselettörténeti kutatásban. (Tompos, 1994. ill. Buzási, 1988.) Ezek birtokában érdemes összegezni azokat a művelődés-, művészet-, életmód-, szakma- és jogtörténeti eredményeket, amelyek viselettörténeti szempontból hasznosíthatók. 112