Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)
Szende Katalin (Sopron): Adatok az Északnyugat-Dunántúl mézkereskedelemhez a késő-középkorban
csaknem 200 fontdénár értékben szállított neki 27 hordó mézet a vásárolt gyolcs ellenértékeként. Közvetítőként a szolgálatában álló sógora, Imre (Emrich) neve szerepel gyakran. A további kutatás remélhetőleg kiegészíti majd a méztermelésre vonatkozó szórványos adatainkat. Azt azonban már most megállapíthatjuk, hogy a 1 5. században a parasztgazdaságokban termelt méz komoly hányada utat talált az árukereskedelembe. 3. A kereskedők Ezek az adatok már átvezetnek bennünket a kereskedők személyének, és kereskedési gyakorlatuknak a kérdéséhez. A leginkább szembetűnő jelenség az, hogy általában nem egy eladó és egy vásárló kötött üzletet egymással, hanem mindkét részről több személy is érdekelve volt. Ez is megerősíti azt a feltevést, hogy legtöbb esetben viszonteladókkal állunk szemben, akik maguk is függtek a nekik szállító termelőktől. Moritz Pál vidéki "beszállítóinak" áttekintése nemcsak a mézkereskedelem szempontjából lehet tanulságos. Nemegyszer olyan emberekről volt szó, akik közéleti szerepet is játszottak, jó áttekintéssel és befolyással rendelkeztek a környezetükben élők felett. Sárvári üzletfelei között voltak: Magas János, Sápi Miklós és Zúgó János, valamint a hivatalban levő* és a korábbi polgármester, aki Magas János üzlettársa (Hantgesel) volt. Egy 1527-ben kelt forrás szerint Magas(sy) maga is bíró, Zúgó pedig polgármester volt az évben. Szállított még mézet egy bizonyos Kálmán és Magas János sógora, Ferenc is, őhelyettük Magas intézte az ügyeket. Moritz Pál sem mindig személyesen jelent meg, hanem segédjét, Demetert bízta meg a szállítással. A sárváriak legtöbbször le is vásárolták a leadott méz ellenértékét, különböző posztófajtákat (kölni, perkhamer) és vásznat, továbbá borsot, sáfrányt, sót, heringet vettek a soproni kalmártól. Olyan esettel is találkozunk, amikor Moritz bízott meg egy viszonteladót azzal ,hogy mézet szerezzen be neki: Varga Bálint kétszer, 1524-ben és 1528-ban is előfordul ilyen szerepben. A mézen kívül ökröket és lovakat is beszerzett, illetve vásznat és fűszereket vett tőle. A (sajtos)káli Erhart Schuester szintén hitelt vett fel áruvásárlásra, az üzlet egy részét Csepregen, mint fontos úthálózati csomóponton bonyolították le. A közvetítői láncban feltehetően a második helyet elfoglaló, zömmel mezővárosi polgárokból álló réteg nemcsak abban játszott fontos szerepet, hogy a környékbeli lakosság áruit bekapcsolja a forgalomba, hanem abban is, hogy az importárukat, főleg posztóféleségeket és fűszereket eljuttassa hozzájuk. Más szóval: a méz, mint kereskedelmi cikk utat talált a falusi és mezővárosi termelőktől az exportálás felé, és ez lehetővé tette az életszínvonal emelkedését jelentő árucikkek beszerzését a falvak és kisvárosok népe számára is. A bécsújhelyi Funck cég is hasonlóképpen szervezte meg ügyfélhálózatát. Az említett Csepregi Balázson kívül beszállítói zömmel alsó-ausztriai mezővárosokból származtak. Közéjük tartozott a kirchschlagi Alexius Wach és Florian Geir, valamint az aspangi Jörg Schiffer és Jörg Herbster, akik még a szemelvényesen közölt számadáskönyvek alapján is jelentős tételekkel kereskedtek: mézzel telt hordók tucatjaiért cserébe több száz fontdénár értékű árut, zömmel gyolcsot, posztóféleségeket és fűszereket vettek át a Funck kereskedőháztól. A méz mellett más, a falvakban termelt mezőgazdasági árucikkek: sertések, disznózsír, olaj és egyebek felvásárlásával és értékesítésével is foglalkoztak. Szerepük az osztrák mezővárosok áruellátásában hasonló lehetett, mint magyar társaiké a hazai piacon. A rendszeres méz-szállítókon kívül voltak olyanok is, akik alkalmilag, egy-egy esetben törlesztették Funckéknál felgyülemlett adósságukat mézzel. Közéjük tartozott a kőszegi Jörg Kramer, aki 2 hordó mézet adott át, ugyanakkor egyéb fűszerek mellett kandiscukrot is vásárolt. Hasonlóképpen egy hordó mézet vitt a bécsújelyi kereskedőknek a borsmonostori apát ill. követe, Márton barát. ARRABONA •&• 36/1-2.
