Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)
Csiszár Attila (Kapuvár): Egy kapuvári nagygazda család építkezése 1928-ban
téglavetőt, aki értett hozzá. Mindig emlegette idesapám, ű jártok el az Egerbe fát vágnyi, osztá avval ígettík ki. Űk ígettík ki a báttyávol." Az idősebb testvér lakta családjával az első szobát, az 1901-ben megházasodott András a hátsót. A.konyhát közösen használták. Az egy fedél alatti lakást 1928-ban szüntették meg. A 20 holdas gazda, Varga Berta András (2. kép) telket vett a Vargyas közben, amelyre felépíttette a ma is álló rangos lakóházat. Az iparosok kiválasztásánál arra törekedtek, hogy azok a legjobb, leghíresebb mesterek legyenek. A kőművesmunkát Nagy András gartai kőműves mesterre bízták: „Akkor azok csinátok minden házot. Akkor igen sokat csinátok az utcábo is." Á család a mester folyamatban levő építkezéseit és a már kész házakat megnézve választotta ki a legmegfelelőbbet: ,,Idesapám ugye elmentek, megníztík hun dúgozott. Akkor ugye nagyot állítottak 1 , [nagy feneket kerítettek neki] Elmentek, Baboton is ípűtek, mindenhun, osztá megníztík hogyan níz ki. Mellik hogyan níz ki" A minta után való építtetés elősegítette számos újítás és divat elterjedését. A kőművesek ezt némi gúnnyal parasztszokásnak mondták: „O/yan vót a paraszt, hogy «az enyimet is!»" A II. világháború után így vált például egyre gyakoribbá a kőlábazat és a kőporos vakolat. A nagy ház, homlokzatának vakolatdíszeivel, a cifrával státuszszimbólumnak számított, különösen az L-alaprajzú úgynevezett kampósház: «Ugye akkor napok/g tartott az utcaelő, mikor az utcát pucútuk, mer hát cifraság vót." A helyiségek beosztása két szempont szerint történt. A Vargyas utcai telek széles, de rövid, így három helyiséget terveztek az utcai frontra, az udvar felé csak kettőt (5. kép). Az utcai szárny szoba-konyha-szoba tagolását a homlokzat is tükrözi, ami más házak esetében sokszor csak megtévesztő kulissza. A család egy másik tagja, amely hasonló, új típusú házat építtetett: „...elő esz szobát ípűt, azon két ablak, osztá ípűt ek konyhát, azon eggy ablak, osztá amin bejárí egy folosót, azon megin eggy ablak. Sok aszhitte, akkora ház mind a ménkű, mivel nígyablakos vót. De hát a folosóra is költött eggyet tennyi, mer akkor ronda lett vóna. így osztá nígyablakos vót.' A másik szempont szerint a házat úgy kellett építeni, hogy szükség esetén két külön lakást lehessen benne kialakítani: t/ ldesapám ugy ípűtö, hom magán tudjon lennyi őregsígire, mer a fiatallal nem akart lennyi. Igy osztá esz szobát meg ek konyhát megizétetett [elkülöníttetett] magánok. Melléje ípűt még ek konyhát, hogyha víletlen kettő akargya laknyi, magán tudjon járnyi. Megcsinátotta a mosókonyhábo a bóthajtást, ha magán akar tülök lennyi, ki tudja bontanyi. Ne köllön azokon keresztül járnyi." A lakóház végébe gazdasági épületeket istállót és pajtát terveztek, az udvar felőli szoba alá pedig pincét, vasgerendákra épített porosz-süvegboltozattal. A szerződések elkészítése után 1928 tavaszán megkezdődött az építkezés. Az új házhoz szükséges építőanyagot a helyi építőanyag-kereskedőtől vásárolták. Az épületfa kiválasztását - hacsak nem állt rendelkezésre saját faanyag - szokás volt az ács iparosra bízni. Paraszti építkezésnél az emlékezettel elérhető időben az volt a gyakorlat, hogy a segédmunkát az építtető biztosította: „A segídmunkásokat az ípíttető hozta, ha csak un nem vót a válolkozás, hogy mindenestű együtt. Hogy én adom a segídmunkást is. Ugy adtam be a számlát nekijjek. Osztón akkor én köllöttem rendűnyi. De áltolábo vive a parasztemberek a magok rokonnyai összögyüttek, osztá az ismerősök, azok összösegítettek, hordták az anyagot." A Varga Berta ház építésénél a mester mindössze egy felnőtt segédmunkás biztosítását kötötte ki, tehát valójában az egész építkezést kiadták a mesternek: ,,Mink nem költöttünk ám napszámosokat, téglahordókat, májterhordót, májterkeverőt, mink nem kűdtünk senkit. Ar rendűt mindent. Ki lett neki adva, osztá mindent az át. Inasgyerekek is vótak." ARRABONA Kgffl 36/1-2.
