Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)

V. Szalontay Judit (Csorna): Egy csornai nagygazda család viseleti hagyatéka a XIX. századból. I.

Stílusjegyeik elkülöníthetőek a kapuvári asszonyok megrendelésére készült höveji kendőiktől. A viseleti hagyaték 6 db virág-, és szőlőágas kendőt őriz. /4. kép/ Az aranyfonalas menyecskekendők a XIX. sz. végén a legünnepélyesebb és legdrágább viseleti kiegészítők közé tartoztak. Egy aranyfonalas kendő 1 borjú árába került. Ezt viselték Húsvétkor, Űrnapkor, Nagyboldogasszony napján, Kisassz.onynapkor. Az aranyfonalas kendő fehér, batisztszerű alapra készült láncöltéssel. Aranyszálas kontúrral varrták körbe a virág és levélmintákat, melynek közepét vékony fehér cérnával bekötötték, "pókozták". Az aranyfonalas kendők hímzésénél nem a cérnapókos bekötések a hangsúlyosak, hanem itt az aranyhímzés az uralkodó. Mintaelemei nyíló rózsás, forgórózsás, s szőlőfürtös sarokminta, melyet rózsabimbós vagy szőlőleveles szegélyminta keretez. Méretei: 120 x 120 cm vagy 120 x 97 cm. A patyolatkendő szélén "duplafejű" arany betétcsipke -2 cm- s 12 cm széles -rakott- tüll szegélycsipke található. A hagyatékban található 4 db aranyfonalas kendőt az 1870-es években Farkas Mihályné sz. Varga Ágnes csornai varróasszony készítette. A csornai kendővarrók az átlagosnál ügyesebbek voltak, az öltésfajták egyszerű, de változatos variánsaival új változatokkal bővítették a hímzőtechnikát és gazdagították a mintakincset. A fehér menyecskekendőket harmincéves korukig viselték általában a csornai asszonyok. Az aranyfonalas fejkendők, s az aranyszínű szegélydíszek a rábaközi viseletek közül a csornai női viselet megkülönböztető díszítő elemei voltak. A gyűjtött anyag alapján, s az 1 880-90-es években született adatközlők elmondása szerint Csornán legkedveltebb volt a selyemviselet. Ezt bizonyítja a Varga-Tóth viseleti hagyaték is. Az ünnepi öltözetek anyagát Bécsben és Pozsonyban vagy zsidókereskedő közvetítésével Csornán vásárolták. Egy ünnepi öltözethez 7 méter selyem kellett meg az "aranysík" a rávaló, egy kisebb tinó árába került. Igy csak a tehetősebb csornai gazdapolgár családok engedhették meg maguknak a drága selyemviseletek anyagának megvásárlását, megvarratását . A XIX. században és a századfordulón a legdíszesebb a lányok és menyecskék selyemöltözete volt. Az ünnepi ruha felsőrésze - "a puruc" - és a szoknya azonos színű, dúsan virágos brokátselyemből készült. Díszítésére különböző szélességű arany vagy ezüst "síkot" használtak. A "puruc" a női test szépségét hangsúlyozó hajlított szabásvonallal, négy darabból készült. Ebből a ruhadarabból 5 db különböző színű, taft-, virágos brokátselyem /zöld, lila, bordó, pirosas, világoszöld/ található a hagyatékban, melynek hossza: 44 cm. Díszítésére arany-, vagy ezüsfsíkot" használtak, mely hátul a • hajlított szabásvonal mentén, s a puruc alján körbehaladt. A lányok "puruca" volt a legdíszesebb, mert erre nem került vállkendő. A puruccal azonos színű selyemből készült szoknyát 4 szélből varrták, alját "aranycsiga" -farkasfog- szegélyezte, s ettől 16 cm magasságban két-, vagy egykaréjos aranycsipke ékesítette. Az aranycsipke szélessége 3-6 cm is lehetett. A csornai lányok és asszonyok mindig 75-89 cm hosszú bokáig érő selyemszoknyát viseltek, melynek bősége: 2,5-3,5 m. A szoknyát derékban apró rakásokba szedték, s elől a kötény alatti részt majdnem teljesen simán hagyták. A hagyatékban 5 db /bordóspiros azaz "lángszínű", kékeszöld, kék alapon lilarózsás, kék "aranycsíkos és virágos", zöld/ nehézselyem szoknya található. Ezek díszítésére 4-7 cm széles aranycsipkét, s arany farkasfogat varrtak. Varga Rozália ünnepi szoknyáinak hossza: 84-86-89 cm, aljabőségük: 338 cm - 440 cm. A lány és a menyecske ha díszbe öltözött, a mesterien zsinórozott "puruchoz" bokrosinget, bokáigérő szoknyát s a ruha színétől elütő taftselyem kötényt hordott. A kötény keskeny /58 x 82 cm/ derékban ráncolt egyszél anyagból készült. A hagyatékban 5 db kötény maradt ránk /lila, zöld, rózsaszín, halványkék, sötétkék/, mely ARRABONA K» 36/1-2.