Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)
Horváth József (Győr): A XVII. század első felében keletkezett győri iparos végrendeletek kutatásának tapasztalataiból
kutatásai szerint - a városba kerülésekor még Körösudvarhelyi Eötvös Mihálynak hívták. 99 ) Számos esetben utalnak az iparostestálók származási helyére rokoni kapcsolataik is. Ezek gazdag választékából három forrásunkra utalnánk ehelyütt: Galouicz Chiszar György (1 604), Gyurekovicz Pál szabólegény (1643) és Hrusich Miklós csizmadialeqény (1 644) rendelkezései egyaránt szoros horvátországi rokoni kapcsolatokra utalnak. Meg kell jegyeznünk azt is: szerencsés esetben a külföldről jött testáló eredeti lakóhelyének is nyomára bukkanhatunk: Fisher Mária asszony pl. - Boldisar Prukner vendégfogadós özvegye - 1627-ben testálva említi, hogy szülei egy „Stuk Neisidl" nevű településen laknak; Hanz Jacob Drautt pogácsasütőről pediq a városi protocollumból sikerült megtudnunk, hogy „Hamburgból iött ide Geörre". Az iparos-testálók vagyoni helyzetéről. E témáról ezrével találunk adatokat forrásainkban, melyeket különösen fontossá tesz a tény: az iparűzők anyagi helyzetével alig foglalkozott az eddigi szakirodalom! Pedig a végrendeletek e szempontból jó vizsgálati lehetőségeket kínálnak, hiszen a testáló ingatlanairól, valamint fontosabb ingó vagyonáról viszonylag részletes képet adnak. Ezek összesítésére itt nincs lehetőségünk, csupán két jelenségre hívnánk fel a figyelmet: - meglehetősen sok iparos rendelkezik vetésről és/vagy szőlőről: az előbbiek főként a város vagy a környező községek határában, míg az utóbbiak a sokorói hegyközségekben találhatók; 104 - a mesterek jó része kisebb-nagyobb mértékben kereskedik is: többnyire kisebb tételekben, esetleg többen összeállva, néhányan azonban egészen „nagyban" is: Szabó Miklósnak pl. 1609-ben ökör-kereskedésben ötödfélszáz, borban másfélszáz forintja van; emellett 33 további tételben sorolja fel egyéb kintlevőségeit. Hogy a kereskedés mennyire hozzátartozott az iparosok életéhez, azt jól mutatja Hrazthoniczaj Zuch Mihály 1625-ben kelt testamentumának ezen rendelése is: „...holott én igen beteges vén ember lévén, sem az mesterségemet nem űzhettem úgy» az mint kellett volna tenni, sem peniglen semminemő kereskedéssel nem élhettem." Az /paros-végrende/kezők /capcso/ata/ró/. Az eiőző fejezetben számos példát hoztunk a mesteremberek üzleti kapcsolataira: adósságaikra, kintlevőségeikre, hitelügyleteikre. Ezek statisztikai jellegű összesítése számos további lehetőséget kínál: a vidéki kapcsolatok térképre vitelével pl. az egyes mesterségek városon kívüli vonzáskörzete is felvázolható. De ugyanúgy vizsgálható az is: honnan és milyen tételekben szerzik be az iparosok a szükséges alapanyagot; vagy hogy a különböző típusú kapcsolatok származás, ingatlanbirtoklás, üzleti ügyek - irányai összefüggnek-e egymással. Számos adatot találhatunk az iparos-végrendelkező és városbeli mestertársai kapcsolatára is: ezek jellegének és ügyleteik nagyságrendjének vizsgálata szintén izgalmas kutatási téma. Forrásaink - jellegükből adódóan - viszonylag jó képet adnak a testáló családi kapcsolatairól is: ezek alaposabb vizsgálata ugyancsak több kérdés kutatására ad lehetőséget. Csak néhányat említenénk: - az egyedülállók végrendeleteiből sokat megtudunk származásukról, családi hátterükről, rokonságukról; - a házas mesterek esetében figyelemmel kísérhetjük: továbbviszik-e a gyermekek a mesterséget; ha nem: ki örökli a „műszereket"; - az iparos-feleségek ill. - özvegyek testamentumainak elemzése - amint azt Szende Katalin ezirányú soproni kutatásainak eredményei bizonyítják - lehetőséget ad annak vizsgálatára, milyen szerepet töltöttek be a nők a korszak kézműiparában; ARRABONA líí&l 36/1-2
