Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)
Horváth József (Győr): A XVII. század első felében keletkezett győri iparos végrendeletek kutatásának tapasztalataiból
- a végrendeletek egy jelentős részében ismerjük mindkét házastárs nevét, esetleg történik utalás a szülők foglalkozására is: így a párválasztási szokásokról is képet kaphatunk; - több esetben találunk adatokat arra is, mekkora költségekkel járt a gyermek kitaníttatása: ezen - néha meglehetősen részletes - leírásokból a céhek belső életébe is bepillantást nyerhetünk. Az iparosok helye a város életében. Forrásaink gyakran utalnak - különösen az 1610-es évek második felétől - a testáló házának városon belüli helyére is: különösen azt hangsúlyozzák ki, ha az Újvárosban van. Az adatok összesítésével így pontosabb képet kaphatunk arról is: mely mesterségek gyakorlói laktak a belső ill. a külső városrészben. (A szakirodalomból ismert tény: Prainer János főkapitány 1629-ben a pestisjárvány pusztítása idején elrendelte a szíjgyártó, tímár, szappanfőző, szűcs és gyertyacsináló iparosok azonnali kitelepítését a külvárosba! ) Jó lehetőséget adnak a testamentumok annak vizsgálatára is, milyen szerepet töltöttek be az iparosok a város politikai életében. A bírói székbe csak kevesen kerültek közülük: a már említett Szűcs Benedek mellett Szombath Szabó István, valamint Benkovith Takács István nevét fedezhetjük csak fel a városbírók névsorában. A városi esküdtek között viszont jelentős számban találhatók iparűzők is: a 17. század első három évtizedében végrendeleti tanúként szereplő városi esküdtek listáján ötnél több esetben említtetik Szyartho Péter, Zeőch István, Szöch Péter, Genese Szabó Márton, Wrachewich Zabo Márton, Chiszar István és Bour Eötues László; míg legalább két tucatnyi mesterember szerepel ennél kevesebb alkalommal. Végezetül. Rövid - inkább csak problémafelvető jellegű - áttekintésünk végén szeretnénk utalni arra is: a végrendeletek adatainak felhasználásával az eddigi kutatások számos megállapítása pontosítható! Igy pl. lényegesen kiegészíthető az eddig - főként Bedy Vince kutatásaiból - ismert iparosok névsora. Csak három példát említve: - Bedy Vince 16 fazekast ismer név szerint a 1 7. századból; Hans Pfaffenhofer (1616) neve azonban nem szerepel felsorolásában; - a 12 Bedy által ismert pogácsasütő között nem említtetik Hans Jacob Dräutt; - Boldisar Prukner újvárosi vendégfogadós nevét sem Bedy Vince, sem a témáról alaposabb tanulmányt író Jenéi Ferenc nem ismeri! És a sort még hosszan folytathatnánk... Ehelyett egyetlen érdekességet említenek! Bedy Vince a győri téglaégetők történetét kutatva részletesebben foglalkozik a káptalan téglaégető kemencéjének sorsával, melyben Olasz János égetett - szerinte 1606-tól 1627-ig -, megállapítva: „1629-ben Castellan Mihály spanyol kőművesmesternek adta a káptalan e kemencét, mely néhány éven át szünetelt, talán Olasz (Foretea) János halála vagy elköltözése miatt." E kérdés a végrendeletek segítségével nagy valószínűséggel megválaszolható, hiszen Olasz János fiának, Olasz Antalnak 1 629-ben tett - fentebb már említett - testamentumából kiderül: évek óta ágyhoz kötött beteg, így aligha folytathatta apja mesterségét! Az iparos-végrendeletek kutatása - amint azt a soproni példa mutatja " számos lehetőséget nyújt a győri ipar történetének alaposabb megismerésére. Jelen dolgozatunk célja nem lehetett több, mint eddigi tapasztalataink összefoglalása, valamint további teendőink számbavétele! ARRABONA liftl] 36/1-2.
