Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)
Horváth József (Győr): A XVII. század első felében keletkezett győri iparos végrendeletek kutatásának tapasztalataiból
a varga-testálok közük három - Puinkowich (1620), Doctorich (1646), Szokolich (1648); de említhetünk horvát hangzású előnévvel más mesterséget gyakorlókat is: Galouicz Chiszar György pl. 1604-ben, Iszakouich Gombketeo András 1623-ban, Jakustich Szőcs Mihály házastársa 1616-ban, Maratich Nyereghjarto Gergelyné 1645ben tett testamentumot. Hogy milyen magas arányt képviselnek a vargák között a horvát származásúak, azt jól mutatja a tény: néhány tanúnévsor kizárólag ilyen név viselőiből áll! Puinkowich Varga György céhmester betegágyánál 1620. november 7-én pl. Klopichich Varga György, Klinczicz Varga János, Vincentj Varga Mihály, Doctoricz Varga Jakab és Gokovicz Varga Pál tanúskodik - 12 nappal később, Losonczj Bálint testálásánál ugyanők vannak jelen. Német származású iparos-testálókkal főként a mészárosok, valamint a ,,ritkább mesterségek" képviselői között találkozhatunk. Az előbbiek közül bizonyára e csoportba sorolható Milhancz Mihály (1647), Christian Miller (1638), Kainpacz János (1633), Holtsapffel Márkus (1633), Jörigh Niclis (1616) és Raicinger Kristóf (1614) mészárosmester; míg az utóbbiakra példaként Hans Pfaffenhofer fazekas (1616), Boldisar Prukner újvárosi vendégfogadós (1621), Lierhamer János szappanfőző (1644), valamint a két pogácsasütő, Hanz Jacob Drautt és Esaias Ambelangh nevét említenénk. Valószínűleg szép számmal voltak németek a kovácsmesterek között is: ez azonban névhasználatukból - a már ismertetett gyakorlat miatt - csak Szauorban Kouacz János (1633) ill. Saorwaini János kovács (1647) esetében tűnik ki. Gecsényi Lajos felhívta a figyelmet arra is: egyes mesterek nevének német" jelzője nem származásukra, hanem az általuk gyártott termékek jellegére utal! így lehet ez az Újvárosban 1648-ban testáló Nemet Varga János esetében is - annál inkább, mert mások a „magyar" vargamesterekhez tartozásukat hangsúlyozzák: Doctorich Varga Jakab pl. 1646-ban ,,az Győri Magyar renden való Czehbeli Varga Mestereknek Czehmestere"-ként teszi utolsó rendelését. Más idegen nemzetiségű iparos-testálóval csak nagyon elvétve találkozunk: a már említett Olasz János kőműves mellett ,,Giertya Cinalo Ollasz aliter Buiatt Mattias" nevét említhetjük, aki két végrendeletet is tett: az elsőt 1619-ben, a másodikat 1628-ban. Érdekes véletlen, hogy Olasz Mátyás első feleségének, valamint tőle származó lányának testamentuma is fennmaradt: az előbbi 1616-ban készült; míg az utóbbit Castellan Mihály kőműves özvegyeként tette Buyak Margit - e mestert Bedy Vince spanyol származásúnak mondja. A végrendelkezők származási helyéről. A 1 7. század első felében keletkezett győri testamentumok készítőinek származásával korábban már részletesebben foglalkoztunk - ehelyütt csak néhány fontosabb jellemzőre szeretnénk utalni! Az iparos-testálók mintegy 15 %-a visel származási helyre utaló előnevet: ezek egy része konkrét településre, míg mások tájegységre utalnak. A helynevek jelentős hányada az ország déli részén fekvő települést jelöl: így pl. Herczegzölössi Barbely Mihály (1631), Legradi Czismasia Jakab (1646), Chiaktornay Szabó Mihály (1644), Szentgali Szabó Lőrinc (1646) vagy Simegy Szabó Benedek (1633); és e területről kerül ki a tájegységre utaló nevek egy része - pl. Murakeozy Szabó Mihály (1639), Somogyi Szabó András (1 648) is. Néha Győr környéki falvakra utalnak e helynevek: így pl. Pathonay Szabó György (1 632) vagy Nyuli Öttuos Istvánné (1 648) esetében. Akad néhány a Dunától északra fekvő településnév is: így említtetik pl. Zakolczai Chismasia Benedek (1627), Ekechy Lakatiarto István (1639) vagy Somorgiay Szabó György (1644); míg Kelet felé Dőbrőczony Ötvös Mihály (1644) vagy Khörösy Öttues Mihály (1606) neve jelzi, hogy távolabbról is kerültek Győrbe iparűzők. (Az utóbbit egyébként - Jankó László ARRABONA flft] 36/1-2
