Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)

Horváth József (Győr): A XVII. század első felében keletkezett győri iparos végrendeletek kutatásának tapasztalataiból

Lajos publikációiban is: tőle tudjuk pl., hogy az 1642-ben kelt végrendelete alapján leginkább nagybani marhakereskedőnek tűnő Czentner Farkas eredetileg a mészáros mesterséget űzte. Egyetlen - a végrendeletekkel ,,kortárs" - külső forrásra hívnánk még fel a figyelmet: az egykori másolónak a testamentumkönyvbe valóban bemásoláskor tett megjegyzésére. E forrásból tudjuk pl., hogy az 1644-ben testáló Ravasz János „tudós képíró" volt.

73 Összességében megállapíthatjuk: a 1 7. század első felében Győrött keletkezett 524 testamentum közül mintegy 180 bizonyosan mesterembertől - ill. annak feleségétől vagy özvegyétől - származik; további 20-25 forrásról ez elképzelhető, de a kutatás jelen állásában nem bizonyítható - vagyis az iparos-végrendeletek aránya kb. 35-40 százalék közé tehető! Ez meglehetősen magas arány, hiszen pl. Sopronban - amint azt Szende Katalintól tudjuk - a kézművesek aránya kb. 25 %! Megoszlásukat tekintve kiemelkedő a szabók aránya: a számbajöhető 63 személy közül legalább 50 e mesterséget gyakorolta - azaz kb. minden 10. végrendelkező szabó - vagy annak házastársa - volt! A mészárosok kb. 20-23, a kovácsok 20, a szűcsök és a vargák 16-16, a csizmadiák 12 névvel szerepelnek; a borbélyok, szappanfőzők, lakatgyártók, szíjgyártók és fazekasok 4-6 esetben fordulnak elő; ötvössel, csiszárral 3-3, gombkötővel, gyertyacsinálóval, pogácsasütővel, kőművessel, pintérrel, vendégfogadóssal 2-2 esetben találkoztunk; míg pajzsgyártó, kolompár, nyereggyártó, csapó, takács és képíró egy-egy végrendelet készítőjeként fordul elő. A felsoroláshoz csupán annyit jegyeznék meg: az arányok jól mutatják, melyek voltak az erődvárossá alakított Győrben - melyben folyamatosan 800-1200 főnyi, míg az ugyancsak felvevő bázist jelentő környező kisebb várakban összesen 4-500 főnyi őrség állomásozott - a katonaság ellátása szempontjából legfontosabb iparágak. A szabók kiemelkedően magas számát pedig az teszi indokolttá, hogy a katonák - a korabeli zsoldfizetési szokásoknak megfelelően - járandóságuk egy részét posztóban kapták. A kis számban említett mesterségek sora viszont véletlenszerűen alakult esetünkben így: szerepelhetett volna közöttük pl. ács, bognár, kéménytisztító, molnár, sinórverő vagy éppen sövegjártó is - hogy csak a forrásainkban ,,más minőségben" - tanú, rokon, adós, stb. - említett személyek közül utaljak néhányra! A vizsgálódás további lehetőségeiről A 1 7. század első felében keletkezett győri iparosvégrendeletek számának és mesterségek közötti megoszlásának bemutatása után röviden szeretnénk utalni arra is: milyen lehetőségeket látunk e forrásanyag együttes - kvantitatív jellegű - vizsgálatára. Az alábbiakban csak néhány - általunk fontosnak és vizsgáihatónak tartott - szempontra utalnánk! A testálok nemzetiségi megoszlása. E kérdés vizsgálatára jó lehetőséget ad már önmagában a nevek elemzése is: hiszen - amint már utaltunk rá - a testálok jelentős része kettős nevet visel, melyből az előnév esetenként a végrendelkező eredeti neve lehetett. A délszláv iparosok magas arányára már Gecsényi Lajos felhívta a figyelmet, több tucatnyi nevet említve - főként a szabók és a vargák közül. Megállapításait csak megerősíteni tudjuk: a szabó-testálók közül 15 visel horvát hangzású előnevet pl. Giurkowych (1614), Antalich (1621), Pisalicz (1645), Petroczkovits (1650), Godiez (1650), Gondouicz (1649), Steffkouith (1640), Bohouith (1639), Bouich (1625)

79 -, ARRAB0NA ÍISfÍ 36/1-2