Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)

Pethő Mária (Szolnok): Győr-Moson-Sopron megye XX. századi népi táplálkozásának rövid jellemzése

op a Kisalföld egyik újítása közé tartozik. Az MNA térképe szerint a századfordulón az említett területen kívül sütötték már a Duna-Tisza közén és szórványosan az Alföldön ,29 is. Helyi különlegesség Kis- és Nagybajcson a Bandi nevű lakodalmi kalács, amely férfi alakot formáz. Emlékeztek arra, hogy Bandinak volt egy párja is, a menyasszony. A Szigetközben karácsonyra készült a Jézus kalácsa, Jézuskalács. A koszorú alakú kalácsot rózsákkal (Lipót) vagy galambokkal (Dunakiliti) díszítették. Elsősorban a Kisalföld nyugati részén ismert a keresztanya által húsvétkor sütött koszorú alakú kalács, a keresztkalács, babakalács. A magyarok a különböző jeles napokra három ágból font pusztakalácsot, fonyafos kalácsot sütöttek. Aratáskor készült a paprikával és zsírral ízesített kalács, melynek neve a Kisalföldön kattancs, a Szigetközben paprikás kalács, paprikás kifli, summás kalács (Mórichida, Győrszemere), katakönyöke (Győrszentiván ). Ásványrárón böjt idején is fogyasztották tejfeles bablevessel együtt. A kürtőskalács itteni változata a botra tekercs, melyet húsvétkor a ,,botratekercs-sütőfán" készítettek. Előfordulása szórványos. A Repce mentén kurtü fánk a neve. Kapuvár és Csorna környékén legismertebb a rábaközi perec, vert perec, melyet a századfordulón gyakran sütöttek a Rábaközben. Vásárok, lakodalmak, búcsúk ünnepi süteménye volt. Tésztáját addig ütötték, míg hólyagot nem vetett. Lassú tűznél megfőzték, majd másnap megsütötték. A horvát nemzetiségek jellegzetes ünnepi kalácsa a húsvéti bárány, melyet két részből álló vasformában sütnek meg. Ez a fekvő bárány asztali díszként szolgált a lakodalmakban is. A kuglóf, kudluf csak nagyobb ünnepeken készült régebben, cserépformában. Kelt tésztából sütötték a buktát, buklit, a krumplit is tartalmazó bugyellárist, valamint a szerelmeslevelet és a különböző ízesítésű kifliket. Ugyancsak buklitésztából (kelt tésztából) készült a gömbölyűre formázott puffancs. Ünnepi alkalmakra gyakran sült mézespuszedli, mézespuszi. A mézeskalácsok kétféle alaptésztából készülhettek: cukrostésztából és mézestésztából. ' A díszítést, ejzolást „tutnival" (csillagcsővel) végezték. A mézeskalácsosok elsősorban a búcsúba vitték áruikat, köztük a nyakláncot, sifliolvasót. A mézestészták továbbfejlesztett változatai az 1950-es évektől jelentek meg: ilyen a mézes krémes és a mézes rácsos. A zsírban sült tészták közül a legkedveltebb volt a farsangi fánk, cipófánk, púposfánk (Kapuvár), siska (Dunakiliti), melynek maradékát farsangkor eltették és zabáló csütörtökön, torkos csütörtökön ették meg. Hasonló alapanyagokból, de eltérő formázással készült a kiflifánk, görbefánk (Ásványráró). A fánk maradékából perec és tubica (galamb) sült a Repce mentén. A forgácsfánkot, szalagfánkot ródlival, rádlival, ciframetélővel, horvátul és németül Jekvatacskállal" (derelyemetszővel) formázták. Ritkábban került sor a következő sütemények készítésére: talkedli, rózsafánk, dorongfánk, marcafánk (palacsintatésztából szaggatva), lábatlan (kelt tésztából késsel elvagdalva). A különböző ízesítésű palacsinták minden héten egyszer kerültek asztalra. Gyakori hétköznapi eledel volt a zsemlefánk, vagy a rántott kenyér, esetleg a rántott zsemle. A kenyeret vagy a zsemlét cukros tejben való áztatás után tojásban megforgatták, majd zsírban vagy olajban sütötték ki. A bodzafánkhoz és az akácfánkhoz, agácafónkrioz tejből, esetleg kecsketejből kevertek palacsintatésztát. A virágokat ebbe a masszába mártva, zsírban kisütötték. ffl ARRABONA íl 36/1-2