Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)

Dávidházy István (Sopron): Krausz Károly posztós a Sopron megyei vásárokon 1869–1903

ávidházy István: Krausz Károly posztós a Sopron megyei vásárokon (1869-1903) Az 1625-ben a soproni tanácstól céhprivilégiumot elnyert posztóscéh az évszázadok folyamán egyre belterjesebbé vált, míg egy 1 798-ban hozott réhhatározat egy prohibitív inasfelvételi díj bevezetésével gyakorlatilag csak a mesterek gyermekei számára tette lehetővé a céhtagság majdani elérését. A következő fél évszázadban a céhtagok száma 50 körül mozgott, amint erről a Pressburger Zeitung 1845-ben megjelent alábbi, fordításban közölt hirdetése is tudósít: „Állásajánlat: Festőmester. Az itteni, 50 mestert számláló és évi 70.000 rőf posztót előállító posztóscéh, amely bizakodva reméli néhány éven belül a Védegylet működése révén ennek a mennyiségnek a megháromszorozódását és amihez még strux, valamint egyéb anyagok is járulnak, egy a csülleng-, a csáva- és finomfestés minden ágában járatos festőmestert kíván alkalmazni. Minthogy nem gyakran adódik ilyen előnyös ajánlat egy festőmester számára a jelentkezők mielőbb közöljék címüket bérmentett levélben a Soproni Posztósok Céhével, amely a továbbiakról értesítést fog küldeni. Sopron, 1 845. január 1." A hirdetés szövege töretlen optimizmusról tanúskodik, amire a valóság kegyetlenül rácáfolt, mert az 1 857. évi iparkamarai jelentés már csak 22 mester 400 véget kitevő termeléséről számol be. Rá két évre a mesterek száma 13-ra csökkent. A fentebb idézett hirdetésre felvett festőmester pedig már 1851 -ben az ipar hanyatlása miatt sörmérési engedélyt kér, hogy családját eltarthassa. A technikai fejlődés következtében válságba került iparág legtöbb képviselője hasonló megoldásokhoz folyamodott, jóllehet több posztóscsalád leszármazottait már a század eleje óta különböző értelmiségi és kereskedelmi pályákon is megtaláljuk (Palló, Russ, Scheffer, Töppler, Wrchovsky). A túlélésnek és az iparban való megmaradásnak egyedülálló útjára talált rá a vásározással Krausz Károly, akinek megmaradt feljegyzései alapján érdekes kép nyerhető a 19. század második felének Sopron megyei gazdasági viszonyairól, valamint egy polgári vagyon létrejöttének körülményeiről. Krausz Károly ötödik felmenője, Krausz Tóbiás 1 690-ben került Sopronba a morvaországi Parschowitz helységből, hogy Vencel nevű testvérbátyjánál a posztósipart kitanulja. 1698-ban kapta meg a soproni polgárjogot. Leszármazottai több generáción át szinte kivétel nélkül a posztósiparban maradtak. Krausz Károly, apjának, Mihálynak Scheffer Krisztinával kötött második házasságából 1823. szeptember 5-én született legidősebb gyermeke volt. Az ipart 1838-ban kitanulva - a Soproni Múzeumban letétként őrzött vándorkönyve szerint - előírt vándoréveinek túlnyomó részét Reichenbergben (Libérée) töltötte. Hazatérése és apjának 1843-ban bekövetkezett halála után a soproni polgárjogot 22 éves korában 1845-ben nyerte el. Krausz Mihály végrendeletéből, amely 2.900 forint készpénzről és az Ógabona tér 209 sz. (ma 2. sz.) 208 négyszögölnyi ház utcára néző 78 négyszögölnyi részéről intézkedik, következtetni lehet a család anyagi helyzetére. A végrendelet még azt a kikötést is tartalmazza, hogy Krausz Károly özvegy édesanyjától 5.000 forintért vásárolja ARRAB0NA EKE] 36/1-2.