Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)

Környei Attila (Sopron): Három eset, avagy szabad-e a jobbágyot verni a – még – feudális Sopron megyében?

ügyben azóta képződött tucatnyi iromány közül a megyének az ezredhez küldött 1827. március 5-i és július 27-i levele német nyelvű, az ezrednek valamennyi levele német nyelvű, á helytartótanács levele latin és a vizsgálatra kiküldött közös bizottságnak az eseményeket ismételten leíró 1827. augusztus 1 6-i jegyzőkönyve is latin nyelvű volt. Néhány elsődleges következtetést tudunk a fenti három esetből levonni. ad 1./ A részletes panaszlevélből azonnal kitűnik, hogy gróf Festetics Ignác egyedi - sobri és szentandrási - birtokán szorosan és keményen gazdálkodott. Éberen őrizte az uradalom és a saját érdekeit, károsodást nem tudott elszenvedni. Mindent elkövetett, ami - ugyan nem jogi, de valóságos - hatalmában állt a parasztok kizsákmányolására. Végül - ezt a kérdést a panaszlevél éppen csak érinti, valójában és részletesen az említett úrbéri per anyagában szerepel csak - kíméletlenül kisajátította a paraszti földeket, kipenderítette a telkes jobbágyokat jogosan bírt földjeikről és rétjeikről a birkái javára. Mintha csak a kor feudális viszonyairól, az árutermelésre ráállt földesúri majorságokról írt tankönyveket olvasnánk. Nem mintha a gazdálkodásról olvasott megjegyzések nem lennének eléggé egyediek és konkrétak, de a földesúr viselkedésének leírása teszi személyesen is konkréttá az esetet. Az erre vonatkozó megjegyzések nemcsak hatalmaskodó és indulatos, hirtelenkezű úrnak mutatják be a grófot, de saját birtokán szuverén hatalomnak, feudális kiskirálynak, aki nem tűrheti ha parasztjai bármiféle vitában az uriszéken kívül más, a korban adott fórumokat is megkeresnek panaszaikkal. A megyegyűlések jegyzőkönyveiből és az iratok külzetére jegyzett utasításokból arra is tudunk következtetni, hogy a megye uraiban fölmerült ugyan a földesúr „túlzott keménységének,, gyanúja, a megcsapatások igazságtalan volta - különösen a panaszlevélben említett indokkal -, a második esetben velünk egybehangzóan sejthették, hogy nem a földesúr „megjavulása" hanem sokkal inkább a megfélemlítés vonatta vissza a parasztokkal az eredeti panaszt. E kérdések fölött kénytelenek voltak napirendre térni és simán, könnyedén napirendre tértek. Ugyanakkor azonban a megyegyűlés, mint a feudális rend helyi hatalmi tényezője és legfőbb szerve, a feudális gazdálkodás kodifikált rendjét, helyi alapokmányát, az urbáriumot érintő minden részletkérdést alapos vizsgálat alá vett. ad 2./ A történet negatív hőse, aki, vagy akinek nevében bizalmi embere a ,,tolvaj,, asszonyokat megcsapatta, mind a nemesi rend, mind a feudális földbirtoklás rangsorában meglehetősen alacsony lépcsőn állhatott. Városi polgár, bérlő és /kis/birtokos volt, - jóllehet egy távoli megye táblabírája is. Mégis minden a rendelkezésére állt ,,sérelme" azonnali megtorlására: hajdú, deres, pálca és önkény. A verés, különösen, hogy azt asszonyok szenvedték el, mégsem lehetett a megyegyűlés számára kézlegyintéssel elintézendő köznapi esemény, hiszen különösebb fenntartások nélkül, mondhatni: szó nélkül orvosolta az asszonyok sérelmét és kifizette helyettük gyógyításuk költségeit. ad 3./ Ezen ügy fontosságát a megye számára az adta, mondhatni: egyedül az adta, hogy a megyében elszállásolt katonaság hatalmaskodott civilek, megyei alattvalók, „adózóink" fölött. Az ügyben született iratokban, a megyegyűlés érvrendszerében hangsúlyosan szerepel az ország és a megye rendje, az adózók sérelmére, a közbenjárás, a szívós és alapos ügyintézés fő mozgatója azonban - érezhetően sőt egészen világosan - a nemesi vármegye szuverenitásának megvédése a katonasággal szemben. ARRABONA EK] 36/1-2.