Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)
Környei Attila (Sopron): Három eset, avagy szabad-e a jobbágyot verni a – még – feudális Sopron megyében?
A jegyzőkönyvek, tanúvallomások hangneméről a romantikus forradalmi regényeken és filmeken felnőtt nemzedék gyermekének első gondolata, hogy elég már a megalázottak alázatos könyörgéséből. Különösen ebben az esetben, amelyről azonnal kiderült, hogy a civil hatóság hajlandó a sértett oldalára állni. De ebben az ügyben is csak egyetlen férfias hang hangzott el, Koller Mihály legelső megszólalása a hadnagy szállásán: ,,többször meg ne üsse, mert annak rossz következése lehet." (És utána elmenekült.) De végül is a szabadság századának, a polgárosodó XIX. századnak csaknem a derekán vagyunk. Mi lenne, ha könyörgés helyett a saját gazdaságában konszolidáltan élő és ezért bizonyos polgári tudattal rendslkező helyi lakosság összefogna, még ha jobbágyi sorban áll is, és elejét venné a szinte csak szórakozásból elkövetett hatalmaskodásoknak." Mindhárom esetből együttesen a címben föltett kérdésre ezt a választ véljük kiolvashatni: Tárgyalt korszakunkban a feudális rend még valóban feudális rend volt Sopron megyében is. Kétség sem fért hozzá, hogy a jobbágy alávetett osztálya a társadalomnak, a birtokos nemességnek, sóját földesurának nemcsak hatalmában, jogában is áll őt megpálcáztatni. S noha az ismertetett esetekben nincs és nem is lehetett szó az önkényeskedő földesurak megbüntetéséről, még csók számonkérésről sem, az ügyeknek történelmileg pozitív vonásait is fölismerheijük. Pozitív már a tény is önmagában, hogy ezekből a jobbágyverésekből megyei ügy lett: hogy a megveretett jobbágy sérelemként merte megveretését fölemlíteni és panaszával magasabb, megyei fórum elé járulni; hogy a megyei nemesség összességét megtestesítő megyegyú'lés tárgyalni, tisztázni való, ,,igazságtevésre,, méltó ügyet ismert fel ezekben az esetekben, hogy nem ment el mellettük szó nélkül. Igaz, az itt bemutatott esetek mindegyikében, azok tárgyalásában munkált a megyegyűlés feudális hatalmát sértő egyéb szempont is; az úrbéri vita tisztázásának megnehezítése, a katonaság durva beavatkozása a civil- életbe stb. Mégis egyértelmű pozitívumként ismerhetjük el a fenti tényt, t.i. hogy a megyegyűlés tárgyalta, tisztázni óhajtotta az ügyeket. A válasz tehát a címben föltett kérdésre az lehet: Még szabad verni a Sopron megyei jobbágyot, de a jobbágyveréseknek legalább a különleges esetei már foglalkoztatják a nemesi vármegye közvéleményét. Ez a közvélemény már nem tekinti azokat mindennapokon megtörténhető normális eseteknek. Az ügykezelés mikéntjéből, a tárgyalások és levélváltások hangneméből a nemesi közvéleményben, a megye nemességének összességét képviselő megyegyűlés magatartásában fölismerni véljük, haloványan és embrionális állapotában látjuk azt a történelmi erőt, amely majd két évtized múltán hazánkban és a megyében is megteremti a törvény előtti egyenlőséget. JEGYZETEK: 1. NODIÓ, 1821. május 5., 1882 .január 18., 1823. áorilis 9., május 9., 1825. szeptember 21., 1828.júl;us 18. Stádiumul9., 167., 202.o. stb. 2. SL.Megyegyú'lések jkve. 121/1812. Az ügy a megye 1811. szeptember 11-i ülésén merül föl, a helytartótanács leiratát 1146. a falu panaszlevelét 1506.sz.alatt tárgyalták, - tehát az elintézés viszonylag gyors volt. 3. SL Megyegyűlések 435/1815. 4. Valamennyi aláíró keresztet tett a nevéhez. 5. A kiküldöttek: Kramarics Ferenc másodalispán, Chernél Ferenc táblabíró, Pottyondy Ignác főbíró, Molnár Lajos tiszti ügyész és Nagy János számvevő. 6. SL. Megyegyú'lések 810/815. 7. U.o. 1531/1815. ARRABONA fpl 36/1-2.
