Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)

Környei Attila (Sopron): Három eset, avagy szabad-e a jobbágyot verni a – még – feudális Sopron megyében?

hogy ezen feleletben foglalt erőséttés által, tudni illik, hogy a panaszolkodó felek nyújtottak légyen alkalmatosságot a megbüntettetésekhez, a megyebéli vizsgálatnak hitelessége kérdés alá vétetik, mely annyival sértőssebb, minthogy az említett ezred ezen tárgynak vegyes megvizsgálására meghivattatván, a tiszt uraknak a vizsgálásához való kiküldése megtagadtatott, és igy a többször emiitett kapitány urnák tette, midőn a helység bírójánál mint feljebvalójánál panaszolkodó jobbágyit ugyan a biró házánál megfogattatván és 15 pálcával a közbátorságnak az ilyes hatalmas cselekedetek által lett megsértésével újra megbüntettetvén, sokkal fontosabb mintsem az arra következett 24 óráig tartó házi árestálásbeli büntetéssel a Vármegye megelégedhetne, mindezen irományok a megyére és a panaszolkodó felekre nézvést adandó elégtételnek eszközlése végett a Vármegyének eránta költ végzése következtében a Főméltósógú Magyar Helytartótanácsnak megküldettetni és az eránt, hogy a katonaság ezen tul arra hivattassék, hogy az ilyes közös megvizsgálás alkalmatosságával a hadirendszabályok szerint részükrül is rendeltessék kiküldöttség, ugy nem különben, hogy azon személyeket is, akik különös esetekben a valóságnak kinyomozására szükségesek kiálléttatni tartozzanak, megkérettetni rendeltetett. Ami pedig a levelezésnek ezentúl kért német nyelven való folytatását illeti, minekutána a vármegyének azon meghatározása, hogy a levelezés a katonasággal deák nyelven folytattassék törvényben és több parancsolatokban volna gyökerezve, elhatároztatott, hogy a megye a jövőben is ezen szokásánál megmarad." A közgyűlési döntésnek megfelelően panasszal éltek a helytartótanácsnál részben az erőszakoskodások részben a katonai hatóság eljárása miatt az ezred ellen. Az összes addig született levél és jegyzőkönyv mellékelésével felvértezett, s a közgyűlés napjáról keltezett levélben a megye nyomatékosan kéri: ,,Midőn Stein kapitány, akihez a megveretett adózónk mint föllebvaló tiszthez jelenteni indulván, s ott minden kihallgatás nélkül általa megpálcáztatott, csak egy napi házi áristommal büntettetett, ide járulván az is, hogy az említett ezred az általunk véghezvitt többi megvizsgálást még kérdés alá is veszi, azt állítván, hogy az abban előadott verekedésekre adózóink adtak volna alkalmatosságot. Mindezek alázatos bejelentése mellett Cs K Főhercegségedet és a Nm Helytartó Tanácsot ezennel megkérjük, hogy ebbéli visszaéléseknek foganatos meggátlása tekintetébül ezen már bebizonyított visz szaéléseket a Magyar Hadi Kormány által mind az adózóinknak megbontások mind a törvényhatóság megsértése miatt tökélletes elégtételt szereztetni és azt, váljon köteles-e a N.ezred az ilyes esetekben kivont megvizsgáláshoz közösen járulni és a valóságnak kitanulása végett szükséges személyeket részérül előállítani, kegyesen meghatároztatni s mindazokrul a többszer emiitett N.ezredet is értesíttetni méltóztassék." A helytartótanács 10823/827.sz. végzése - kelt április 24-én - lendítette tovább az ügyet, elrendelvén annak most már közös (katonai és civil) bizottság által való újbóli megvizsgálását. Ezt a levelet nyilván a katonaság is megkapta, mert a soproni Division Commando már április 29-én jelzi német nyelvű, a megyéhez intézett levelében, hogy kész a kivizsgáláshoz megbízottakat küldeni, akiket meg is nevez. Május 16-án a megye is új küldöttséget nevez meg Ihász Imre, valamint Vizkelety János főszolgabíró, Szalay János alszolgabíró és Lamperth Imre ügyész személyében. A közös vizsgálatot 1827. augusztus 16-ára tűzték ki. Ezután az ezred 1827. október 3-án közli, hogy a vétkeseknek talált katonatisztek elnyerték és le is töltötték büntetésüket - amelyeknek mértéke nem magasabb a korábban közöltnél. A nemes vármegye 1828. január 21-i ülésén tér napirendre az ügy fölött. Miután a megye korábban sérelmezte, hogy az ezred meg kivánta határozni a hozzá intézett levelek nyelvét és határozottan' a latinnyelvűség mellett való maradásról döntött, nem fölösleges megjegyezni, hogy az ARRABONA [M 36/1-2.