Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)

Környei Attila (Sopron): Három eset, avagy szabad-e a jobbágyot verni a – még – feudális Sopron megyében?

azért a rossz következésektől már előre tartván, az ajtót a férje bejövetele után mingyárt bezárta és az ajtón belül várakozván, midőn a hadnagy ur azt berúgta az ő feje is a betörött ajtó által kemény ütést vett. Hogy Koller Mihály mészáros mindenkor jó húst és igaz mértékkel tartott azt ide B alá mellékelt három rendbéli attestatumok által kívánta bébizonyéttani. Kleinrath szolgabíró úr is azt vallja, hogy csak ezen történet után tétetett az emiétett mészárosnak husmértéke ellen panasz. Úgyszintén Szully biztos ur sem emlékszik arról, hogy ezen mészáros ellen valami emléttést érdemlő panasz tétetett volna a katonatisztség részérül. Másodszor: E folyó esztendő 21-ik juniussán Klimpán lakozó Hartman Mátyásnak megverettetését, /aki különben kereskedő lévén a berendeléskor odahaza nem találtatván, helyette az Anya Hartman Maria jelent meg/, Ivántsits András pápista 28 esztendős Klimpai lakos meghütöztetvén a hite letétele után e következendőképpen adta elől, hogy eö és a megverettetett Hartman Mátyás és egy zsidó, kinek nevét nem tudja, borral terhelt 3 szekerekkel fölfelé utaztak, jelesen pedig a zsidó elől, középen Invantsits András bizonság és hátul a megverettetett Hartman Mátyásnak szekere ment, midőn ők ezen sorban a falu végénél a Vulka folyón lévő hídon fölfelé utaztak, a tisztelt gróf Hoyos hadnagy ur az ő katonai szakaszával a katonai gyakorlás után hazafelé és a szekerek után menvén, éppen a hidon kerülte el a katonaság a szekereket, a tisztelt hadnagy ur pedig a katonák után magányosan lovagolván, a kardlappal a hátulsó szekéren lévő Haríman Mátyást megütötte, melyre ez a bizonságnak azt kiáltotta előre, ,,pajtás én nem jó fölöstökömöt kaptam,, , ezután a hadnagy a szakasz után nyargalván a hidon fölül, amint az országút mellett a malomkövek feküsznek, négy katonát a lórul leszálléttatván, először a tanút akarták a katonák lehúzni, de azután a hadnagy urnák parancsolatjóbul azon 4 katonák Haríman Mátyást az országút mellett lefektetvén pálcával ötöt csaptak reá. Ezen minden ok nélkül való megverettetését Haríman Mátyás elszenvedni nem akarván, a Helység Bírájához ment panaszra, és igy a tanutul elválván több tudománya a dolog folamatja felül nincs. A második tanú Mihalkovits Antal, a helység bírójának fia a dolog folamatja eránt azt valja, hogy az ő édes atyjánk odahaza nem létében őhozzá a kertben ment Haríman Mátyás bűntelen megverettetése eránt panaszolkodni, ki is altig végezte el panaszát, az ugyan ott quaríélozó Stein kapitán ur Jankovits József nevezetű bakter által a kertből Haríman Mátyást elől hivatta, s midőn ez az udvarra ért, a jelen lévő közkatonák által újra lehuzatta és pálcával 15-öt csapatott reá, melyet Jankovits József bakter is egyformán bizonyít. Az országút mellett történt megcsapattatását pedig és azt, hogy a megverettetett Haríman Mátyás az utolsó szekéren volt, bizonyétjók még Eichmeyer János György és Buchholtzer Sebestyén kőfaragók és szemmel látott tanuk. Ami pedig a szárazvámiak megverettetését illeti, Vimmer János, Bendl János és Vagendriszl György szárazvámi lakosok és megverettettek élőnkben álléttatván, ezek úgy adták elől az esetet, hogy ők a vulkapordányi fogadó előtt a lovaikat vezetvén, közülük Vimmer János a vendégfogadó folyosóján állott, midőn azon folyosón két katonatisztek, kiket nevezett Vimmer János, mint vidéki lakos az ő polgári ruhájukban katonatiszteknek lenni nem esmért, mellette elmenvén a panaszolkodónak fejéből a kalapot lecsapták, és a kezekben lévő lovagló korbáccsal egynihányszor megvágták, azt mondván: én császári és királyi katonatiszt és gróf vagyok, előttem a parasztnak le kell venni a kalapját; ezen lármára könyörgés végett bement Bendl János és Vagendriszl György is, de ahelyett, hogy a pajtások mellett a könyörgések használt volna, őket is a lovagló korbáccsal azért, hogy kalapjaikat mingyárt le nem kapták, azon tisztek arcul csapkodták, nevezetesen Vagendriszl Györgynek az ábrázatját meg is vérezték, melynek helye még most is látható. Ezen lármára a vendégfogadósné Jöger ARRABONA fkl 36/1-2.