Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Tanulmányok - Tóth László: Adatok Xántus János győri kapcsolatairól
dámból és Antwerpenből írott kilenc levele, melyek 1864. július 3. és július 31. között jelentek meg a Közlönyben. A július 3-i amszterdami levelében megkönnyebbülten felsóhajt: "Végre ismét Európában vagyok!" Ám mindent megfigyelő, kritikus alkata arra a megjegyzésre készteti, hogy "az emberek itten még mindig azt hiszik, hogy a 1 7. században élnek. Folytatják életmódjukat éppen úgy, mint nagyapáik..." De valósággal lenyűgözi a holland mezőgazdaság magas színvonala és a vasút, mely "a polgárosodást hozta". Amszterdamban és Rotterdamban alaposan tanulmányozta az állatkertet, Leydenben pedig a természettudományi múzeumot. Az utolsó öt levele már akkor jelent meg, midőn Győrött pihente a hosszú út fáradalmait. 3. Végleg itthon Xántus 1864. július 16-án érkezett Győrbe. A Győri Közlöny újabb ódával köszönti, minden úgy folytatódik, ahogy 1862. június 22-én, győri búcsúzkodása alkalmával abbamaradt.. Az újabb diadalmenet azonban elmaradt. Egészségi állapota a két évvel azelőttihez képest jelentősen romlott. A jóbarátok közül most Kovács Pál doktor vette kezelésbe. A fizikai felerősítésen túl /ami az édesanya örömmel vállalt tiszte lett/ Kovács doktor ótátrafüredi pihenőt írt elő megviselt szervezete regenerálásához. 1865. július 25-én hajón Pestre érkezett, ahol gr. Lázár Kálmán, Kubinyi Ferenc, Rómer Flóris, s a Pesten tartózkodó győri barátok Nagy Endre és Virághalmi Ferenc beszély- és drámaíró fogadták a hajóállomáson. Másnap császárfürdői kúra Nagy Endrével és 27-én indult a Tátrába. Az augusztus közepéig tartó füredi pihenés során itteni tisztelői egy gyógyforrást neveztek el róla. Augusztus utolsó hetében Kubinyi Ágostonnal, Frivaldszky Jánossal és Szász károllyal erdélyi körutazást tett. Erdélyben a nagy férfiúnak kijáró tisztelettel köszöntik, s ahol megfordul ünnepségek egész sorát szervezik, főként Székelyföldön. Csíktaplócán a tervezettnél is tovább időzött, családja ősi helyén meghitt órákat töltött rokonsága körében. Marosvásárhelyen szeptember 2-án felszólalt az orvosok és természetjárók találkozóján. Még 1864. augusztus 24. és 31. között négy részből álló cikksorozatot jelentetett meg a Győri Közlönyben "A magyarországi gőzhajózás érdekében" címmel. A szakszerűségében is figyelemreméltó értekezés országos visszhangot váltott ki. Javaslatait azzal a megállapítással kezdte, hogy a magyarországi gőzhajózás útvonalát háromszorosára lehetne növelni, ha a kisebb folyókat is hajózhatóvá tennék. Bizonyított igazság - véli Xántus - hogy "a vízi szállítás a legolcsóbb, a vízi utazás a legkényelmesebb". E kérdésben azonban gyökeresen meg kell változtatni a politikai és a közgazdasági körülményeket. Mindenekelőtt a kormánynak kell az ipart ("a szorgalmat") és a kereskedelem fejlesztését előmozdítani. Ennek érdekében öszönözni kell az országban a kisebb gőzhajózási társaságok létrejöttét, melyek az egyes vidékek kereskedelmét és közlekedését addig soha nem tapasztalt mértékben fogják kifejleszteni. Ez egyben azt is jelenti, hogy meg kell törni a Duna-gőzhajózási Társaság monopóliumát, s nem szabad e társaság "bureacratikus szervezetét" és "építési fonákságait" átvenni, mintának használni. Ugyanúgy nem szabad a nyugat-európai szisztémát sem alkalmazni, mert a nyugatiak "modorát" a tengeri hajózás szabja meg. Igy Európában nincs olyan gőzhajózás, mely kiinduló pontot jelenthetne a hazai folyami hajózás fejlesztéséhez. A minta itt is, mint sok más területen: Amerika. "Ne feledjük, hogy van egy Amerika, mely bennünket megtanított már gépekkel földet művelni, szállodákban kényelmesen lakni, hogyan kell olcsó távirdákat és vasutakat építeni, száz meg száz praktikus ARRABONA KI 35/1-2.
