Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Tanulmányok - Tóth László: Adatok Xántus János győri kapcsolatairól
denfelé csupa siker és elismerés kísérte útját, s csak később 1857-ben írt levelében merte bevallani, hogy sok nélkülözésben volt része, sorsa meglehetősen viszontagságos volt. 12 A levelek Győrött nem maradtak titokban, a család barátai nagy elismeréssel nyilatkoztak a levelek tartalmáról. E véleményekről Xántus Gyula értesítette bátyját, s az érdeklődést megsejtve Xántus János 1855. február 16-án írt válaszlevelében felajánlotta dr. Kovács Pál győri író-orvosnak, hogy "lépjen vele összeköttetésbe", s legyen útibeszámolóinak hazai kiadója. Xántus János felkínálta többek között a közép és az északi államokban, az indiánok lakta területen, Texasban, Louisiánában tett utazásairól, a mormonokról, a mexikói partvidékről írott dolgozatait. Szólt "A magyar kivándorlók története" című munkájáról is, melyet, mint írta rövid időn belül "olyan állapotba helyezek, hogy a bírálatot kiállják". Az óvatos Kovács Pál e feladatra nem vállalkozott, valószínűleg tartva az önkényuralom hatóságainak esetleges zaklatásaitól. Vállalkozott viszont Prépost István hírlapíró, aki ebben az időben Csigi pusztán a Chigi családnál, majd Győrben nevelősködött. Xántusné tudván, hogy Prépost különös figyelmet fordít írói-szerkesztői működése során az emigrációban élőkre /maga is 48-as lévén/, ezért megmutatta neki fia leveleit. Prépost jelezte kiadói szándékát Xántusnak, aki hozzájárult a levelek kiadásához azzal a feltétellel, hogy a nyomtatás előtt a leveleket "revideálhassa". Alig egy év múlva 1858. elején megjelent Pesten a Lauffer és Stolp kiadónál Prépost gondozásában a "Xántus János levelei Éjszakamerikából" című kötet. A Sándor István által levél-antológiának nevezett munka 37 levelet tartalmaz, melyből 34 édesanyjának, 2 Gyula öccsének, 1 pedig "Mali" /Amália/ húgának íródott. A levélkötet az 1852. december 1. és 1857. július 5. közötti időszakot öleli fel, s 12 forrás- és dokumentum értékű Xántus-rajzot is közöl, melyek élő bizonyítékai alkotójuk kiváló rajztudásának és tehetségének. Győrött a könyvnek nagy sikere volt, az olvasó egyletben hetekig elemezték és vitatták az amerikai életről írott sorokat, főként a vízi, vasúti és közúti közlekedésről, az ipar és a kereskedelem magas fejlettségi fokáról írott gondolatokat. A kaszinóba tömörült helyi polgári és nemesi liberális erők figyelmét a levelek valóságközelisége, a polgári-liberális elveken működő gazdaság és társadalom működési tapasztalatainak átvétele, magyarországi alkalmazhatóságának bevezetése kötötte le. A Prépost szerkesztette kötet felbátorította Zetykó Józsefet, a Győri Közlöny szerkesztőjét is, aki kapcsolatba lépett Xántussal, s színes tudósításokat kért tőle amerikai utazásairól. Ennek következményeként 1859. december 22. és 1861. december 22. közötti két évben 12 levél érkezett a győri szerkesztőségbe, melyet már nem családtagjainak, hanem a város művelt olvasóközönségének írt. Az 1860-as esztendő első felében írott levelekből Xántus János örömmel olvasta, hogy idehaza változik a politika, s a Bach-korszak a végét járja. Megrendül Széchenyi halálán, melyben a családi kötődés és Széchenyi eszméivel való azonosulás motiválták. Az egyre erősödő nemzeti mozgalmak eseményeiből arra következtetett, hogy közeleg az az idő, midőn hőn szeretett édesanyját és testvéreit viszontláthatja. Bizonytalan volt azonban még abban, hogy a haza hogyan fogadja. Mindenesetre szorgalmasan gyűjtötte a hazai intézményeknek szánt természettudományi anyagot. S ekkor tűnt fel Xántus életében a későbbi jóbarát, a megértő tudóstárs, Rómer Flóris. Rómer az 1859-es engedély birtokában már javában szervezte, gyarapította a bencés főgimnázium régiségtárából múzeumi rangra emelt gyűjteményét. A régészeti és történeti emlékek gyűjtése mellett Rómer különös affinitást mutatott az állattani, főként a madárvilág gyűjtése iránt. 1860. január-február fordulóján, midőn Xántus ARRABONA 35/1-2.
