Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Tóth László: Adatok Xántus János győri kapcsolatairól

Ignácné írta soron következő levelét fiának, a borítékba beletette Rómer levelét is. E levélben Rómer arra kéri Xántust, hogy a Nemzeti Múzeum számára felajánlott gyűjteményén kívül ajándékozzon természettudományi anyagot, főként madarakat az induló győri múzeum számára is. Xántus igen megörült a levélnek, s Rómernak, a bencés tanárnak köszöni meg 12 év után, hogy 1848. októberében fogságba esésekor Pozsonyban "emberszerető bencék" ápolták, s nekik köszönheti, hogy a tüdőgyulladásból kigyógyult. Xántus egyébként a levélben megígérte, hogy a Smithsonian intézetben deponált gyűjteményét hamarosan megnézi Washingtonban, és "első teendőim egyike lesz - írta Rómernak - a győri múzeumról is kézzelfoghatóan megemlékezni." Egyben felajánlotta, hogy ajánló levelet ír az Amerikai Természettudományok Akadémiájának, hogy a Nemzeti Múzeummal és a győri múzeummal cserekapcsolatot építsen* ki. Rómer a Győri Közlönyben nyilvánosan köszöni meg Xántus "honszeretettől lángoló sorait", a leendő ajándékokat, s kéri a Győr környéki vadászokat, hogy adjanak a múzeumnak "hosszúlábú gázlókat és vízimadarakat", melyeket csereanyagként elküldené az amerikai akadémiának. Közben Győrött a Xántus-házban már tudták, hogy a világutazó fiuk haza készülődik családlátogatóba. A hír azonban titokban maradt, egyrészt óvatosságból, nem tudván ugyanis, hogyan reagálnak a hazai hatóságok az eseményre, másrészt maga Xántus sem tudta, Nyugat-Európában meddig fog időzni. Legutolsó levelében jelezte, hogy november 1 5-én érkezik haza, de ezt a dátumot is bizonytalanságban hagyta. Közben nyugat-európai útvonalát lerövidítette /nem kevés szerepe volt ebben a kínzó honvágynak és családja, főként édesanyja iránti szeretetnek, akiket minél előbb látni kívánt/ és a Düsseldorf, Majna-Frankfurt, Nürnberg, München, Augsburg, Régensburg, Bécs útvonalon közeledett Magyarország felé. 2. Először itthon Xántus 1861. november 18-án a bécsi gyorssal érkezett Győrbe, s megdöbbenésére senki sem várta az akkor még szerény indóháznál. A család ugyanis másnapra várta, a legutóbbi levelében megadott dátum szerint. 12 évi távollét után megtért a hőn óhajtott hazába, otthonát ekkor a család és Győr jelentette. Anyja fia karjai között elalélt, a találkozással járó boldogító érzést nehezebben tudta elviselni, mint az örökös aggódást, féltést. A sok megpróbáltatás után édeni érzések közt pihent a Városház utcai házban, szerettei körében. Nagy Endre, a Győri Közlöny szerkesztője megjegyezte lapjában, hogy "valódi élvezet a sokat utazott és tudományosan művelt, csendes kedélyű hazánkfiával társalogni." A csendes napokat zajos ünneplések sora követte. Bárhol megjelent, mindenütt a nemzet hősének kijáró tisztelet vette körül. Ahogy teltek a napok, a nagy világutazó helyett egyre inkább a szabadságharc hős bajnokát, a sokat szenvedett emigránst ünnepelték. A győri lapban óda köszöntötte hazaérkezését, s a sajtó hű krónikásként követte diadalútját. A szerkesztőség irodájában, a Kazinczy utca 58-as számú ház első emeletén az András napi köszöntőn is őt ünnepelte a város írótársadalma. December ó-án a Bárány Szállóban a győri ifjúság ünnepi vacsorával tisztelgett előtte. December 8-án a "közkedvességű veterán író," Kovács Pál köszöntötte családja körében. December 9-én Hets Mátyás városi képviselő estélyt adott tiszteletére. December 1 0-én a győri színházban díszelőadáson üdvözölték és amerikai élménybeszámolóra késztették. Ellátogatott Hédervárra, a kultúra nagy mecénásához, a kiváló műgyűjtő gr. Viczay Hédervári Héderhez. A gyűjtemény megtekintése után szigetközi vadászaton vett részt. Öccsével és Ráth Károllyal, a vármegye tudós levélARRABONA E9 35/1-2.