Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Szabó Péter: Egy újabb Xántus-relikvia

vezetése rosszindulatúan gátolta Xántus természettudományi gyűjtőmunkáját, az ezt szolgáló vadászatot. Az erődparancsnok a közelben táborozó indiánok zaklatásának elkerülése érdekében megtiltott minden lövöldözést az erőd környékén. Xántus emiatt S. F. Bairdnak (a Smithsonian Institution titkárának) panaszkodott, aki viszont apósához S. Churchill tábornokhoz, a gyalogság felügyelőjéhez fordult, kinek közbenjárására engedélyt ugyan kapott a fegyverhasználatra, de szolgálati fegyverét elzárták. "Xántusnak végül is Washintonból kellett fegyvert kérnie a vadászaihoz". Ezt a tényt sajnos nem említi a Xántus-levelek adatait elemző Madden-életrajz, de végre időben közelebb kerültünk a Henry-karabély megszületésének időpontjához. A Henry-karabély az ismétlőfegyverek első generációjához tartozik. A többlövetű rendszerek tipizálására szolgáló tölténytár elhelyezkedése szerint az ún. előágytáras kategóriába sorolja a szakirodalom. Ennél a típusnál a puskacső alatt egy vékonyabb falú csőben helyezhetők el a töltények. Családfájuk a Smith&Wesson cég 1854/55-re datálható "akaratlagos" ismétlőpisztolyáig vezethető vissza. 1855-től a cég Volcanic Arms Company néven e pisztolyokkkal azonos működési elvű karabélyokat is gyártott. E fegyverek gyengéje az alkalmazott hüvely nélküli lőszer, az ún. "rockett-ball" volt, melynek csapnivaló hatásfoka megpecsételte e termékek és a Volcanic cég sorsát. 1857-ben - az egykori inggyártó - a később legendássá vált Oliver Winchester szervezte át a céget (megosztva a termelést a Smith&Wessonnal, amely felhagyott a puskagyártással). A puska- és karabélygyártásra szakosodott új üzem (New Haven Arms Company) igazgatója Benjamin Tyler Henry, jónevú fegyverműves lett, akinek újításai és szabadalmai már korábban is meghatározták e fegyvertípus fejlődését. Mr. Henry neve a Robbins&Lawrence cégnél bukkanik fel először, amikor az ún. Jenningsféle többlövetűt modernizálta. Mivel pénze nem volt a szabadalmi oltalom díjának befizetésére, találmányát - a már említett - Horace Smith-nek adta el 1851 augusztusában. Itt lép be a történetbe a Smith&Wesson, később Volcanic fegyvergyár, amely a már ismertetetett úton került Mr. Winchester tulajdonába. Ennek igazgatójaként Benjamin T. Henry egy új, 44-es (11, 17 mm-es) kaliberű töltény-konstrukcióval lehetővé teszi a korábbi rossz hatásfokú Volcanic-karabélyok tökéletesítését. Igy született meg a Henry nevét viselő javított típus, amely a tusatáras Spencer-karabélyok mellett a legelterjedtebb, a hadsereg által is alkalmazott lőfegyverré fejlődött. A polgárháborúban is használták, a déliek csak "átkozott Yankee-fegyver"-ként emlegették, amelyet "vasárnap töltöttek meg és egész héten lőttek vele" A Henry-karabélyok csövébe ütött márka- és cégjelzés (Henry's patent Oct. 1 860. Manufact'ed by the New Haven Arms Co., New Haven Ct.) segítheti a meghatározást, sajnos a mi rozsdamart példányunk csövén ez még nyomokban sem érzékelhető. Elképzelhető - ha hajlunk Kari May regényes feldolgozásának valóságalapot feltételezni -, hogy valóban a Henry-karabély prototípusát szereztük meg, és ez esetben nyilván korábbi példányról, gyártásjel nélküli fegyverről lehet szó. A Winnetou-történetekben ugyanis közismerten Henry-karabéllyal ejti ámulatba és tartja rettegésben a rossz embereket Old Shatterhand, aki - a regényben - közvetlenül a konstruktőrtől, Mr. Henrytől kapja a fegyver első, a mester által készített példányát. Ezt a feltételezést sugallja fegyverünknek a sorozatgyártás termékeitől eltérően ezüstözött zárborító lemeze - és nem utolsó sorban a tulajdonos (vagy megajándékozott?) nevének vésett betűi. A név epigráfiai vizsgálatával nem kapunk igazán korjelző bizonyítékokat, hiszen egy, a 16. század óta ismert írástípusról van szó, amely egyaránt kedvelt volt a nyomdászatban és a vésnökök körében. A kurzív antikva a kézírás lendületét idézi, ahhoz hasonló betűkötéssel, jobbra döntött, folyamatos futása megfelelt a vésnöki munka jellegének is. Sajátos egybeesés, hogy Xántus János 1847-es ügyvédi diplomáját is ugyanezzel a betűtípussal vésett nyomólemezről nyomtatták. ARRABONA 35/1-2.