Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Szabó Péter: Egy újabb Xántus-relikvia

A tárgy eredetének, illetve a gödöllői lelőhelynek a felderítésére irányuló kutatásunk során csupán azt tudtuk meg, hogy Xántus János fia 1919-ben a román megszállás elől Temesvárról Gödöllőre menekült családjával. Adatközlőnk - Xántus Zoltán - azonban e fegyverről nem tudott további információt adni. A lelőhely meghatározása során igazolódhat, hogy a menekült családot Gödöllőn is utolérhette a román megszállás és talán akkor kerülhetett a földbe a Henry-karabély, amiről az akkor egy éves gyermek nyilván nem tudhatott. Maga a fegyver - bár eléggé közismert, úgymond rendszeresített típus volt, a hazai gyűjteményekben rendkívül ritka és a fegyvertörténeti munkák sen szentelnek nagyobb figyelmet bemutatásukra. Jómagam is először az analógiák révén egy Venditti rendszerű - az ismert amerikai eljárásokat követő - modell leírása alapján azonosítottam a mi Henry-karabélyunkat. Felmerült egy pillanatra az a gyanú is, hogy az amerikából visszatért Xántus talán nosztalgiából az 1873-as bécsi kiállításon bemutatott Venditti-t vásárolta meg. Az egyértelmű különbségek azonban eloszlatták ezt a bizalmatlan feltételezést. Meg kell mondani, a kollégák is rendkívül gyanúsnak tartották az új szerzeményt. Valami különös bizalmatlanság lengi körül Xántus egész életútját. Nehéz utólag kideríteni, hogy személyisége indukálta-e az irigységet, vagy megnyilatkozásainak, írásainak bizonyíthatóan vitatható, regényes túlzásai alapozták meg a kétkedést. Az általa is elismert, az "éjszakamerikai" levelek szabados adathasználatából fakadó ellentmondások bőséges munkát adtak az elemzőknek, életrajzíróknak, akik megdöbbentő szorgalommal és lelkesedéssel vetették magukat az időbeni egyeztetések pontatlanságainak kiderítésére, a bejárható illetve teljesíthető útvonalak mérésére és az ellentmondások feltárására. Olyannyira, hogy a legfrissebb kötet, a Magyar utazók lexikona vonatkozó szócikke is inkább az életrajz ellentmondásainak feltárására szenteli terjedelmét, mintsem Xántus méltatására. A bizalmatlanság nem újkeletű, a példák gazdag tárházából egy korai levelet idézek, melyet 1863-ban, Colimából küldött a győri bencés gimnáziumi régiségtár egykori "őrének", Rómer Flórisnak: "... Ide mellékelt lapból látni fogod, hogy ujj megtiszteltetés ért tudományos téren. Tartsd meg mint olvasmányt, hogy ha valaki kétségbe vonná ezt is, okmánnyal lehessen megcáfolni, innen úgy látszik még arra is fog kerülni sor, hogy dokumentummal mutassam ki, hogy vajon a magam költségén utaztam-e vagy másén, s ha vajon magam szereztem e a gyűjteményeket vagy más..." Ez a bizalmatlanság végigkísérte Xántust és alapállásul a kétkedést választotta az életrajzírók többsége. A tévedések feltárására és a cáfolatokra figyelő kutatás nyilván nem szentelt olyan figyelmet Xántus használati tárgyainak, hogy azokból a Henry-karabély eredetét felderítsük. A "leveleket" az életrajzokat és az életrajzi regényeket átvizsgálva igyekeztünk nyomára bukkanni a fegyvernek, de a puskákról szóló részletek nem kapcsolhatók ehhez a tárgyhoz. A "levelek" első darabja (1852. dec. 1.) leírja az expedícióra való készülődést, ennek kapcsán a puskavásárlást. Németh Imre ifjúsági regénye csodálatos részletességgel és megjelenítő erővel bontja ki e levél szűkszavú közlését. A későbbi vadászélmények leírásaiból is megtudunk egyet s mást Xántus puskáiról, mint az un. "második expedíció" során a párduckaland kétcsövűjéről, vagy a prérikutyák bőrét használhatatlanná lyuggató vontcsövűjérői. De ezek az adatok a vásárlás és a vadászkalandok időpontja miatt nem lehetnek kapcsolatosak az évekkel később konstruált Henry-karabéllyal. Egyetlen reményt keltő adatra bukkantunk a Xántus-életrajzokban a mi fegyverünkkel kapcsolatban, Könnyű László adatai segítségével. Az ő nyomozása visz el bennünket Fort Tejonba, ahol Xántus 1857. május 18-a után kezdi meg szolgálatát. Amerikai életrajzírója H. M. Madden is kiderítette Xántus leveleiből, hogy az erőd katonai ARRABONA 35/1-2.