Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Tanulmányok - Szabó Péter: Egy újabb Xántus-relikvia
zabó Péter: Egy újabb Xántus-relikvia - Old Shatterhand Henry-karabélya "Nagyon mély sírt ásunk mi néha halottainknak!" Sándor István zártg le ezzel a szomorú mondattal Xántus-életrajzát. A természetbúvár, ethnográfus, múzeumteremtő Xántus János halálának centenáriumi rendezvényei mégis azt éreztetik, hogy az életmű értékei maradandónak bizonyultak és átsugároznak azon a mélységen. Néha a véletlen is segíti az emlékezést. 1 994 nyarán egy rendkívül különös tárggyal gyarapodott a győri Xántus János Múzeum gyűjteménye. A vásárlásra felajánlott tipikus észak-amerikai előágytáras ismétlőfegyver, egy Henry-karabély volt. Különlegességét az adta, hogy zárlemezébe a John Xántus nevet vésték. Egy olyan közgyűjtemény számára, amely a névadójától ugyancsak kevés tárgyat őriz, nyilvánvalóan becsessé válik minden felbukkanó emlék. A legendás Henry-karabély pedig azzal a különleges értékkel bír, hogy segítségével igazolódni látszik a az életrajzi feltételezés, mely szerint Xántus János észak-amerikai tartózkodása idején olyan pályát járt be, amely cselekedeteit az európai ifjúság számára regényes példaképpé avatta. Az irodalomban (pontos hivatkozások nélkül) tényként közölt információ, hogy Kari May indiántörténeteinek legendás alakját, Winnetou barátját: Old Shatterhand-et a mi Xántusunkról mintázta. Ez a tárgy így összekötő kapocs lehet a legenda és a valóság között. Ugyanakkor Xántus János életútjának egy olyan fejezetére irányítja a figyelmet, amely a kétségtelenül rangosabb tudományos pálya értékei mellett kevéssé jelentős, de a Winnetou-történeteken felnőtt ifjú nemzedékek sora talán éppen a vonzó regényhős szerepében kerülhet közelebb a Xántus-életmű tiszteletreméltó eredményeihez. A tárgy felbukkanása is eléggé különös. A centenáriumi év - 1994 - nyarán két váci fiatalember telefonon jelentette be eladási szándékát. A mérsékelt ár elfogadhatónak tűnt, bár nem volt egészen világos, hogy miért a győri múzeumot keresték meg a felajánlók. A másnap személyesen hozott - megrendítő állapotban lévő - fegyver zárlemezébe vésett név azonban választ adott erre a kérdésre is és egyértelművé tette, hogy ezt a tárgyat, eredetének minden bizonytalansága ellenére meg kell szerezni. (Itt kell megjegyeznünk, hogy a Xántus-emlékek felbukkanása már korábban sem nélkülözte a titokzatos elemeket, a családi irattár néhány jeles darabja - köztük Xántus János anyakönyvi kivonatai és iskolai bizonyítványai - egy asztalosnak javításra átadott bútor titkos rekeszéből kerültek elő!) 2 Új szerzeményünk - az eladó elbeszélése szerint - Gödöllőn került elő, ahol édesapja gázvezeték fektetése kapcsán végzett földmunkák során bukkant rá. Később a garázsban hánykolódó, erősen korrodált, hiányos fegyverroncsot végül is a fent vázolt módon értékesítették. ARRABONA • 35/1-2.
