Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Persányi Miklós: Xántus János életművének üzenete korunk állatkertjeinek

kifutóban bemutatni. A természetes ökoszisztémák ismertetése mellett kapjon helyet az ember és élőlénytársai közötti viszony bemutatása is (pl. urbanizált fajok, domesztikációs szintek). A bemutatás koncepciójának váltása hosszabb távon történhet, s épületeink jövendő felújításával, vagy funkcióinak módosításával jár együtt. Rövid távon egyszerűbb intézkedésekkel is lehet az ökológiai szemléletű bemutatás irányába haladni. Például több állatház felhasználása a növényanyag bemutatására, több vízinövény telepítése a kerti tavakba, a természeti népek, előző nemzedékek ökologikus életmódját, az állatokkal és növényekkel való kapcsolatát ismertető kiállítások, stb. Ugyancsak érdemes tartani olyan hazai kisállatokat, amelyeket a legtöbb ember ismer, de ritkán van módja megfigyelni (vándorpatkány, pocok, pele, sün, menyét). A gerinctelen állatok bemutatásában is sok a lehetőség. A férgek, puhatestűek, csalánzók és más állatcsoportok körében nagyon sok látványos és érdekes faj jöhetne számításba. A bemutatás ne csak a makroszkópos szintre szorítkozzon, hiszen a mikroszkópos méretű lények teszik ki a biomassza 75 %-át. A bioszférában és az emberi életben betöltött szerepükről jelentéktelenül keveset tudnak az emberek. De még a nagyobb lényeket sem ismerik közelről, nagyításban. A talaj, vagy az élővizek termelő-lebontó folyamatai, az emberi szennyezés ezekre gyakorolt hatásai látványos bemutatási lehetőséget kínálnak. Korunk technikája lehetővé teszi a mikrovilág bemutatását a nagyközönség számára is, úgy hogy a látogatók maguk lehetnek aktívak. Egy "mikro-zoo"-t kellene létrehozni. Az igazán jó állatkertet nem lehet egyszerűen azon mérni, hogy kellően sokféle állatot sikerült-e összegyűjtenie, vagy azon, hogy megfelelő látványosságokat képes-e nyújtani minél több látogatónak. Az állatkert nem élőlények raktára, sem ritkaságok mutatványos helye, ahol a belépti díj a fő. De nem is csupán állatgondozó és szaporító telep, avagy színtiszta tudományos intézmény. A Kert legidőszerűbb, minden más cél fölé rendelt hivatása az lehet, ha a környezet védelmét saját varázslatos eszközeivel szolgálja. Kettős a küldetés: terjeszteni a természetközeli emberi kultúrát és segíteni a kipusztulófélben lévő fajok fennmaradását. Ennek megfelelni nem könnyű, és a Fővárosi Állat- és Növénykert várja és örömmel fogadja a jó tanácsot és a segítő szándékot. Különösen időszerű ez most, amikor terveken dolgozunk. Bonyolult kérdésekre kell válaszolnunk: Milyen állatokat tartsunk a jövőben? Legyen-e elefánt, zsiráf, zebra, oroszlán és a többi hasonló, "meseállat" Budapesten? Ugyanis a Budapesti Állatkertben számos állatfaj tartására nagyon rosszak a körülmények. Bár sok évtizede tartanak sok állatot, ezek tartási összmérlege negatív, vagyis az állatok jelentős részériek sosem tudtak megfelelő elhelyezést biztosítani, s ugyan volt szaporulat, évtizedes távlatban ez alatta maradt a pusztulásnak. A Kert elébb ismertetett fő missziója a döntő. Ezért az első kérdés az, hogy milyen nevelési szerepet képviselhet egy adott állatfaj? Aztán következik a természetvédelmi szerep: veszélyeztetett-e, fontos-e, hogy az állatkert szűkös lehetőségeiből szorítsunk-e helyet, vagy nem. Vajon tudunk-e közvetlenül is segíteni hazai természetvédelmi programokat? Nyilvánvaló, hogy a fajmentő akciók társadalmi támogatását is erősíthetjük a munka népszerűségével, a látogatók számára feltárva az egész folyamat hátterét és mikéntjét, a biodiverzitást védő nemzetközi erőfeszítéseket. Szigorú önmérséklet kell viszont a ritka vöröskönyves fajok tartásában. Ne legyenek veszélyeztetett állatfajok egyedei pár nélkül. Inkább legyen kevesebb faj, de azokból genetikailag elfogadható nagyságú állomány. A fajszám csökkentése teszi lehetővé a kifutó és ketrecnagyság növelését. Egzotikus fajok közül olyanokat kell tartani, amelyek különleges értékűek és jól szaporíthhatók ARRABONA 35/1-2.