Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Muezológia - Könyvismertetés - Salamon Nándor: Almási Tibor: Nagybánya – művészet és város c. könyvéről
A második fejezet Hollósy távozásáig tekinti át a "festőkolónia" életét, első eredményeit. Már e sorok között-mögött fölsejlik, hogy korán jelentkeztek a felfogásbeli konfliktusok, a fiatalok "másutas" törekvései, ezek az évek mégis a térhódítás, az együvé tartozás szálait erősítik. A kiállítások felemás fogadtatása, a konzervatív közönség, az akadémizmus társulatainak értetlensége, ellenséges reakciója, Hollósy elhidegülése ellenére az "eszme" terjedése - úgy látszik - megállíthatatlan. A távoli bányavárosban ring a modern magyar művészet bölcsője. Az alapítók társaságában már dolgoznak azok, akik frissebb és újabb hitek, felfogások szellemét plántálják a honi földbe. Közben megszületik a Szabad Festőiskola. Iványi Grünwald, Réti, Ferenczy korrektúráira mind több művésznövendék figyel. 1906-ig békés munka folyik, emelkedik az alkotások színvonala, mígnem megjön Párizsból Czóbel Béla, a művészet irányváltásának igényével, hírével s eredményeivel. Nem vált "zászlóvá", de elindította a "neósok" mozgalmát, amely hatásaival évtizedre, évtizedekre befolyásolta a magyar progresszió kialakulását. Közben persze terjedt a hagyományos "nagybányai szellem" is. Az uralkodó, egymást váltó művészi felfogások küzdelméről a következő fejezetben olvashatunk. A frissítést a nyugatot járt fiatalok hozták. Az alapítók mellett megjelent a második nemzedék. A törekvések két síkon éltek, feszültek egymásnak: a naturalizmus mellett teret nyert a progresszió. Utóbbiak képviselői között kiemelkedő alkotók vállalták a "nagybányaiságot", de az öregek elismerő gesztusa sem hiányzott. Egyetlen dologban közösek: a "magasszintű művészeti tevékenységben". Fokozatosan hódítottak az izmusok, a felívelés az első háborúig csaknem töretlen. Almási a "sokadalomból" néhány elütő figurát emel ki, mintegy illusztrálva az alkotói utakat, szándékokat: Boromissza Tibor, Ziffer Sándor, Maticska Jenő, a kevéssé ismert Csikós Antónia más-más képlet a színes palettán. A világháború indítja el a megpróbáltatások sorát. Az impériumváltás új helyzetet és feladatokat szül. Küzdelem folyik az autonómiáért, a fennmaradásért. A társadalmi és emberi konfliktusok a bomlás folyamatát gyorsítják. Thorma János mindent megtesz a létezés jogáért, de a belső ellentétek felőrlik lassan a "kötőanyagot". Új vezetők állnak helyére, akik igyekeznek tartást adni a munkának. Van növendék is, korrigáló mester is - mint Krizsán János, vagy Mikola András - de a széthúzás erősödik. Az új rezsim is jogot követel az irányításban. Hiába élt a legenda, a művészi munka varázsa - erről külön fejezet szól! - a végnapok rémképe mind közelebb hatol. Ezen nem tud változtatni az sem, hogy közben az avantgárdé törekvések második nemzedéke is elfoglalta helyét a város művészetében. Bennük a társadalmi elkötelezettség erősödött föl, de a hatalom erősebbnek bizonyult. Nagybánya széthullását Mikola és Ziffer szakítása siettette. Hiába alakult új formáció, a Nagybányai Képzőművészek Egyesülete. Az újító szándék csakhamar megfeneklett, a fokozódó politikai nyomásnak egyre kevésbé tudtak a vezetők ellenállni: "A történelmi események sodrása megpecsételte a nagybányai művészkolónia és festőiskola sorsát" - írja zárszóként Almási, aki könyve minden bekezdésében mond valami érdekeset, naplószerűen tömör történést. Szintézisvázlata - talán a fejezetek logikusabb rendjére építve - alapja lehet egy nagymonográfiának. Szándék, akarat és további anyaggyűjtés kérdése, hogy az megszülessék. Munkája azonban ebben a formában is nyeresége a szak- és ismeretterjesztő irodalomnak. Elismerés illeti a szerzőt és a könyv támogatóit, kiadóját. (Hazánk Kiadó, 1993.) Salomon Nándor ARRABONA 35/1-2.
