Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Közlemények - Tóth László: A szolgálat megszállottja
A szolgálót megszállottja Az itt közölt írásokban tanítványai, tanár kollégái és nem utolsó sorban etnográfus társai köszöntik a 75 éves BARSI ERNŐT, életének, munkásságának e jelentős állomásán. A kilenc köszöntő mellé tizedikként jómagam is csatlakozom a tanítvány jogán. Ezeket az emlékező-köszöntő etűdöket távolról sem azzal a szándékkal közöljük, hogy valamifajta értékelést vagy összegezést adjunk dr. Barsi Ernő több mint öt évtizedes munkásságáról. Szó nincsen itt még az életmű megmérettetéséről, a tanári, a tudósi, művészi és igehirdetői pályaívek értékmérő záróköveinek lerakásáról. Az életmű most teljesedik ki, érleli gyümölcseit. A pályatársak írásaiból mindenesetre kirajzolódik Barsi Ernő tudományos módszerének a lényege, metodikájának alaptétele: a kutatói-gyűjtői szándéknak a népélet egészére a szokások, hagyományok, a gazdag tárgyi világ minél nagyobb részének megismerésére, feltárására kell irányulnia. A gyűjtés-feldolgozás-kutatás munkafázisaiban el kell jutni a népélet konkrét mikrovilágából /tárgyi-szellemi emlékek/ az etnikum sajátos közösségi kultúrájához, a szokások, a hagyományok, hiedelmek, néphit makroszférájáig. Barsi Ernő ennek a klasszikus útnak a követője: gyűjtőmunkájának megfigyelései szinte minden fontos részletre kiterjednek, s nem áll meg a konkrétból kinövő adatok puszta összegezésével; összehasonlító vizsgálatokkal tárja fel egy-egy táj, vagy közösség ének- és zenekultúráját, monda,- ballada- és mesevilágát, életmódbeli, vagy akár termelési szokásait. Nem elégszik meg azzal, hogy egy gyűjtött népdal kifejezi egy táj, s népének érzéseit, tudatát, tudni akarja azt is, hogy az adott népdal szövege, fájdalmas vagy vidám zenei tónusa milyen közösségi, társadalmi és gazdasági háttérből fakad. Kutatja azt is, hogy a nép, a maga alkotta tárgyi és szellemi alkotásait mikor, miért és mire használta. Kodály szellemét képviselve Barsi Ernő azt vallja, hogy csak így érthető meg a dalok üzenete, korképe és zenei mondanivalója. A népköltészetet nemcsak önmagáért kell szeretni, fel kell tárni annak társadalmi hátterét, emberi morális motivációit is. A nép bölcsessége, gyakorlati, praktikus készsége ugyanis hihetetlen gazdagságot mutat, az intellektuális hajlamú, urbánus szemléletű embert is képes magával ragadni. Barsi Ernő azt vallja, hogy népünk tehetsége, tudása éppen ebben rejlik, s ez erkölcsi és anyagi gyarapodásának is az alapja. A nép szokásait, hagyományait persze nemcsak a népdal hordozza, szellemi-lelki harmóniáit ugyanúgy megtaláljuk a népmesékben, gyermekjátékokban, mondókákban, a népi vallásosság emlékeiben /imádságok, szent énekek stb./ is. E sokműfajú és sokszínű emocionális világ kincsanyaga még tovább gazdagszik, ha a kutató vizsgálja ezek szöveganyagát, s annak tájanként eltérő variánsait. Barsi Ernő népdalgyűjtő útjai során soha nem rögzült le a dallam és a zene sajátos világánál, mindig vizsgálat alá vette a népzene és a népköltészet szöveganyagát is, s nagy szakértelemmel tárta fel az egyes szövegváltozatok nyelvi, néprajzi törvényszerűségeit. A dallam és a szöveg egyidejű vizsgálatával válik teljessé Barsi Ernő értékfeltáró és értékmentő munkája. Gyakran fel szokták tenni a Barsi-típusú megszállott embereknek a konvencionális kérdést: miért csinálja mindezt, s ráadásul utánozhatatlan "szent őrülettel". Valami kimondhatatlan öncélúság vezérli? Netán a zenepedagógiai munkáját kiegészítő pótcselekvésnek szánja? A kérdések rosszak és hamisak. Egyáltalán a kérdésfeltevés igaztalan és lealacsonyító Barsi Ernő esetében. ARRABONA 35/1-2.
