Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Arcképek - Tóth László: Kálóczy Lajos (1819–1898)
A szavazás másnapján Nyáry Pál élesen megtámadta őt és Podmaniczkyt az "öncsonkító manőver" által okozott nagyfokú elbizonytalanodás és a Teleki-csoporton belül indult szervezeti erózió miatt. A manővert a határozati párti képviselők jó része /miután megismerték az indítékokat/, valamint a feliratiak túlnyomó többsége nem ítélte el, sőt előretekintő, Teleki személyét méltányló lépésnek tekintette. A sajtó egy része "országgyűlési komédiáról, kicsinált dologról és nemzetgyalázásról" szónokolt. E szélsőséges hang hamar elszigetelődött, sőt maga Nyáry Pál - emlékezett vissza Kálóczy - "miután megmenekült elfogultságától, a legszívélyesebben váltunk el egymástól." A manőver azonban megviselte idegrendszerét, nagy fáradtságra és kimerültségre panaszkodott. Ekkor került közeli viszonyba Eötvös Józseffel, aki beteg lévén, Kálóczytól kapta az országgyűlési szavazás végkimenetelének híreit. Eötvöshöz nemcsak ez az országgyűlési epizód kötötte, hanem az elvi-politikai, nézetbeli rokonság is. Kálóczy az országgyűlés IX. ülésszakán nagyhatású beszédet tartott Kozma Imre győri képviselőtársa mandátumának igazolása érdekében. Felhívta a figyelmet az 1848. V. te. 32. paragrafusában lévő jogi discrepanciára. Az 1848-as törvény nyomtatott szövege ugyanis eltért az V. Ferdinánd által szentesített példány szövegétől. Kálóczy olvasata szerint a törvény nyomtatott szövege egyértelműen a nyílt szavazást írta elő az országgyűlési képviselőválasztásnál /így választották meg Kozmát Győrött képviselőnek/, a szentesített változat szerint pedig csak e szavazatok összeszámlálása kell, hogy nyilvánosan történjen. Kálóczy a törvényi dokumentációban lévő ellentmondás alapján minősítette "bona fide" eljárásnak Kozma győri megválasztását. Desewffy Emil elutasította ugyan Kálóczy érvelését, de Teleki László és Tisza Kálmán megvédték a határozati párthoz tartozó liberális, baloldali Kozma Imre mandátumát, s a győri választásról ők is a Kálóczy-féle jóhiszeműséget vallották. Ezek után Kozma képviselői megválasztását nagy többséggel igazolták. 19 Bár Kálóczy az országgyűlés folyamán az Eötvös-féle politikai utat látta a maga számára járhatónak, a későbbiek folyamán mégsem lett a Deák-párt követője. Az 1861-es országgyűlés után egyre inkább a balközép irányába fordult politikai érdeklődése. Ekkor mélyült el barátsága Tisza Kálmánnal és a Győr megyei Sziklósi Szabó Kálmánnal, a későbbi szabadelvű párti főispánnal. Az 1861-es országgyűlés feloszlása után elkísérte Zichy Bódog főispánt az alkotmányos megyei hatóság "legitimációs körutjá"-ra. A megyei körúttal Zichynek és Kálóczynak az volt a célja, hogy a lakosságot megnyerjék a megyei háziadó önkéntes megajánlására. így a megyei hatóság működése nem válik kiszolgáltatottá a központi /bécsi/ kormányszerveknek, s ezzel az alkotmányos megyei hatóság anyagilag és politikailag legitimálható. Kálóczy a falvak lakossága előtt többször is hitet tett az 1848-as alkotmány mellett, nem kívánt semmilyen kiegyezést az udvarral, sőt Peren "rögeszmé"-nek nevezte az "osztrák birodalom összpontosítását." Ezek után újólag visszavonult mindszenti birtokára, ezúttal saját elhatározásából. Komolyan foglalkoztatta a gondolat, hogy felhagy a politikai-közéleti munkával, s végleg elvonul a közéleti harc színteréről. E gondolatait az országgyűlés szétkergetése és a felirati szavazáskor ért sérelme, megbántódása motiválta. Egyelőre azonban Mindszenten tovább folytatta a Bach-korszakban megkezdett régészeti és numizmatikai búvárkodását. Újólag érezte az 1 850-es évekhez hasonlóan a közéleti passzivitás szellemi sorvasztó hatását. A szellemi munka mindig lételeme volt, a közéleti pályára is ez az igény mozgósította, műveltsége, tudása nem hagyta, hogy kiüresedjen mindennapi élete. Tudományos érdeklődése szenvedélyes és szakavatott ARRABONA • 35/1-2.
