Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Arcképek - Tóth László: Kálóczy Lajos (1819–1898)
műgyűjtéssel párosult. Ezirányú munkássága révén őt a 19. századi győri műgyűjtőtörténetkedvelő közösség egyik legkiválóbb tagjának tekinthetjük. A Rómer Flóris és Ráth Károly köré csoportosuló győri központú Dunántúli Történetkedvelők Társaságának egyik agilis tagja volt. Ráth Károllyal ő szervezte meg a Társaság 1864. augusztus 31. és szeptember 4-e között tartott negyedik összejövetelét Győrött, s itt mutatta be gyűjteményének legértékesebb /régi magyar drágakövek/ darabjait. Az Archeológiai Értesítő 1872-ben "buzgó érmész"-ként említi nevét, ám tudjuk, hogy ebben az időben már 40 db csiszolt kőeszköz volt tulajdonában, többek között egy női fej alakú bronz korsó is. A Millennium évében Mérgesen talált nagymennyiségű római pénzből 50-60 db került a Kálóczy-gyűjteménybe. A régészeti és iparművészeti tárgyi anyag mellett nagy becsben tartotta az 1848-49-es szabadságharc relikviáit, melyből szép és gazdag gyűjteménye alakult ki az évek során. Gyűjteménye későbbi sorsáról nem rendelkezünk semmilyen adattal. A "Dunántúli gyűjtők nesztora" - ö retorikai szemponton túl -, jelzésértékű abban a tekintetben, hogy Kálóczy Lajos országosan is érdemesíthető "régiségbúvár" és műgyűjtő volt. 1861-es alkotmányos küzdelem sikertelen kísérlete után egyre távolabb került a közélettől és a politikától. Gazdálkodott mindszenti birtokán, és szenvedélyének, a régiségkutatásnak és gyűjtésnek élt. 1865-ben azonban újból megválasztották országgyűlési képviselőnek a péri kerületben. 1867. január 12-én a Képviselőház megrökönyödésére lemondott mandátumáról, mivel megválasztották a fináncigazgatóságoktól akkor átvett közalapítványi birtokok somlóvásárhelyi kerületi főtisztjének, mely állásából 1886-ban ment nyugdíjba. A péri kerület országgyűlési mandátumát szabadságharcos és emigrációs jóbarátja, a röviddel azelőtt hazatért Rónay Jácint vette át. 1 875-ben Sziklósi Szabó Kálmán főispán kérésére ismét visszatért a megyei közéletbe, több cikluson át tagja volt a megyei közgyűlésnek. Tevékeny szerepet vállalt Győr város életében is. Tagja volt a katolikus önkormányzat nagyválasztmányának, kezdeményezője és alapítója volt a város vízvezetékhálózatának kiépítésére alakult bizottságnak. Otthonát és családja életét a patriarchális szemlélettől átitatott, a kultúrát és a tudományt tisztelő, a művészetért rajongó bensőséges milliő határozta meg. Lakásán, a Teleki u. 57-es számú házban gyűlt össze a város szellemi krémje, ahol a kapitalizálódott nyugatot elemezték, s főként az ipari forradalom eredményeit tanulmányozták a Kálóczy-házban "honos" francia, angol és német nyelvű folyóiratokban. 1877. március 24-én az ő meghívására jött Győrbe Pulszky Ferenc felolvasó estre. A Kálóczy-lakáson tartott díszebéden - a város és a megye vezetői, valamint Jedlik Ányos jelenlétében - Kálóczy és Pulszky felelevenítették a közös londoni emigrációs éveket. Egyik kezdeményezője volt az abdai honvéd-emlékműnek. Elnöke volt az 1 889. évi magyar érdekeket sértő véderő törvényjavaslat ellen tiltakozó győri közösségnek. Felesége, Kálóczy Emília - akit 1858-ban vett nőül - valójában unokatestvére volt, annak a Kálóczy Gábor huszárkapitánynak a lánya, akit 1813-ban, a lipcsei csatában vitézségéért kitüntettek. Kálóczyné lebilincselő modora, vidámságot árasztó, kedves nyugalma, s férje européer szelleme, műveltsége komoly kohéziós erőt jelentett a város szellemi életének formálásában. Két fiúk közül Zoltán miniszteri titkár, György pedig vármegyei alkalmazott lett. Az agg Kálóczyt ez a környezetében lévő szellemi társas lét tartotta sokáig életben, mígnem 1898. június 29-én déli fél 1 2-kor csendesen elaludt - mindörökre. A Hungária Kávéházban üresen maradt a sarokasztalnál lévő széke, s felbontatlanul maradtak íróasztalán az előző nap érkezett angol, német és francia nyelvű folyóiratok. ARRABONA 35/1-2.
