Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Arcképek - Tóth László: Kálóczy Lajos (1819–1898)
bizonyos reformok megtételébe. A "túlzó elvűnek" minősített Kálóczy igen népszerű lett a polgári és nemesi középrétegek előtt. A liberális erők támogatását érezve indult az 1847. októberi választásokon. Tömegdemonstráció kísérte szereplését. A Kálóczyt éltető tömeg hatalmas nemzeti színű zászlóval és sok-sok apró fehér táblával a kezében /melyre Kálóczy nevét írták/ vonult a vásártérről a megyeház elé. Közben a tömeg ütemesen skandálta: "SZABAD EMBER KELL NEKÜNK, ÉUEN KÁLÓCZY KÖVETÜNK!" A választáson végül is a megye által támogatott konzervatív jelölt diadalmaskodott igen minimális különbséggel. Az 1848-as forradalom idején a győri népgyűlések egyik vezérszónoka. A kortárs megfigyelő szerint a Fő téren Lukács Sándorral vállvetve hirdették a dicső kor eljövetelét, szuggesszív erővel mozgósították Győr lakosságát, főként az ifjúságot, a forradalom vívmányainak védelmére. 1848. március 16-án Lukács Sándorral együtt ő is felszólalt a pozsonyi országgyűlésen, s higgadtan a Bécsből visszatérő Kossuth bevárására szólította fel a sokaságot. Kálóczy szavai nemcsak az emóciókra, sokkal inkább az értelemre hatottak. Barátaival /"Győri tizek"/ együtt mozgatta, lelkesítette és irányította Győrött és a megyében a forradalmi eseményeket. Tagja lett a megyei "középponti választmányinak, valamint a Győr városi képviselőtestületnek. Sajtóesküdtként szolgálta a város forradalmi közigazgatását. Az országgyűlési választások idején indult a sokoróaljai járásban, ahol nagy fölénnyel megválasztották képviselőnek. Az országgyűlésen a radikális közösség tagja, Kossuth híve, tevékenysége révén népszerű és befolyásos politikus lett belőle. Nagy hatású felszólalást tett a Házszabály 59. és 60. pontjával kapcsolatban. Kijelentette, hogy zsarnokságnak fogja tekinteni, ha a kisebbségi véleményt negligálják a törvényből. Polgári liberális elveit határozottan védő Kálóczy indítványa sikerrel járt, mert az ominózus két pontot kihagyták a házszabályból. Később Lukács Sándorral egyetemben kiállt amellett, hogy az újoncok magyar ezredekbe soroztassanak. 1848. szeptember 4-én a Bécsbe küldendő 100 tagú delegációba beválasztották őt is. Követte Kossuthot Debrecenbe és ott találjuk nevét a Függetlenségi Nyilatkozatot aláíró, a trónfosztást igenlő képviselők között. A világosi fegyverletétel után egy ideig bujdosni kényszerült, majd hamis útlevéllel elmenekült a szeretett hazai földről. Eleinte Brüsszelben telepedett le, ahonnét pár hónap után Rónay Jácint barátjával együtt Párizsba, majd Rónay bíztatására Londonba költöztek. Párizsban egy maison garnierben együtt lakott Teleki Lászlóval, s köztük meghitt, bensőséges barátság alakult ki, melynek később meghatározó szerepe lett Kálóczy politikai pályafutásában. Az emigrációt és a hontalanságot nagyon nehezen viselte. A szabadság eszméiért rajongó, sugárzó alakja a londoni magyar emigráció civódásai közepette megtörni látszott. Nem bírta sokáig, 1852-ben önként visszatért Magyarországra. Pesten a gyászos emlékű Neugebäude térparancsnokságon jelentkezett, elszánva a legszomorúbb sorsra. A börtönbüntetés elmaradt, a megaláztatás azonban nem. Pestről a Győrhöz közeli mindszenti birtokára internálták, ahol állandó felügyelet alatt állott. Mindszentet hatósági engedély nélkül nem hagyhatta el. A magányosságban a szellemiek adtak neki éltető erőt; komoly régészeti és numizmatikai magánstúdiumot folytatott, s gyűjteni kezdte a történeti múlt értékes relikviáit. Mindszenti magányában hathatósan tanulmányozta Győr és Győr vármegye történetének évszázadait. A Bach-korszak legvégén hagyott fel a rákényszerített elszigeteltséggel, ismét a győri alkotmányos politikai élet egyik szervezője, mozgatója lett. 1861-ben a megyei politikai élet 1848-as jogalapokon történő újjászervezésén fáradozott. Határozottan és megARRABONA 35/1-2.
