Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Arcképek - B. Virághalmy Lea: Virághalmi Ferenc (1826–1875)
vérrel és tollal küzdő 48-as forradalmár szabadságharcos, a bujdosó honvédszázados, a nevelő pedagógus, a közéleti ember, az író és költő". Ükapámról a családi hagyomány megőrzött néhány anekdotát, azonban kéziratai, levelezése, pótolhatatlan naplója 1 945-ben elégett. Igy Lám Frigyes és Nádasdy Lajos tanulmányai nyomán megkezdett kutatásaimat kizárólag könyv- és kézirattárakban, levéltárakban folytathattam. A nevét 1 851 -ben önkényesen magyarosító Virághalmi Ferenc a Bodeni tó partjáról 1686-ban Budára vezényelt császári katonának, Blumentrittnek volt leszármazottja. A család Magyarországra szakadt, a bencés hagyományt töretlenül őrző ága a XVIII. század elején Komáromban telepedett le. Virághalmi édesapját szülei szerzetesnek szánták, de a felvilágosult, racionalista Blumentritt Paulin testvér örök fogadalma előtt kilépett a bencés rendből, s szülővárosában, Rév-Komáromban a belső magisztrátusban vállalt expeditori hivatalt. A győri származású, mélyen vallásos német Elisabetha Groff-fal kötött házasságából három gyermek született: a pár hónapos korában meghalt Maria Christina 1 823-ban, a leendő író, Franz Xaver 1 826 szeptember 5-én, valamint Kari Andreas 1 829 november 30-án. A családapa 1830-ban bekövetkezett halála súlyos anyagi helyzetbe juttatta a fiatal anyát, ki rövidesen a közelgő kolerajárvány elől Győrbe menekült, hol "veres borral óvta gyógyította egészséges gyermekeit, s nyakokba akasztotta az általános mentő szert - zacskóba varrt kámfort; meg is óvta kedveseit a rémidő alatt, a háznál nem esett baj." De a nélkülöző család segítségre szorult: a régi jó barát, Kocsis József fésú'smester karolta fel őket. O tanította magyarra az érdeklődő kis Franzit, ő mesélt neki régi harcokról, rejtett alagutakról. A kisfiú élénk képzelete a német rablóromantika borzalmaival népesítette be a Várbástyát, a karmelita bástyát, sőt, ahogy egy későbbi regényében írta: "Kinek pillanata Győr városának még csak húsz év előtti múltjába is vissza tud hatni, emlékezni fog azon házikóra, mely közvetlenül az akkori karmelita bástya falához volt épülve s melynek a torony utczára néző arczfalán agg szőllőtő lombjainak árnyékában két sötét ablak tátongott örök sziporkákat szórva, mint Aethna s Vezúv üregei... Történetünk korában... Aczél János uram kovácsoló ugyanezen házban, - melynek falán az 1 680-ki esztendőt még magam is láttam gyerekkoromban színes kaviccsal ékesen kirakva - a fegyverek minden rangú nemeit." Levéltári adatok alapján a jó képességű kis Franz Blumentritt a három elemi osztály elvégzése után Prágába került rokonaihoz, ahol megismerkedett Ferdinánd Blumentritt másodunokatestvérével, s annak nagynénjével, a világjáró spanyol hölggyel, Dolores de Alcazarral. Itt, Prágában kezdte el alsó gimnáziumi osztályait is, ahonnan a három grammatikai év után árvasági ösztöndíjjal felvették a komáromi bencés gimnáziumba. Ez igen nagy szó volt, mert itt "a Tanuló Ifjúság olly szoros fenyíték és olly gondviselés alatt tartatik, hogy arrul... semmi vétkes kihágást ... hallani sem lehetett". A 14 éves Franz azonban az iskolai szigor elől a szabadabb szellemű, szintén Fenix Farkas által igazgatott győri bencés gimnáziumba vágyott. Kérése teljesült, s az eminens fiú 1841ben az utolsó, teljesen latin nyelvű poétikai osztállyal szeretett városában fejezhette be középiskolai tanulmányait. Ebben a gimnáziumban az akkori jegyzőkönyvek szerint az fjak a szabályzatot nem tartják be, "Pinnyédre járnak, mulatnak s onnan többen "cum cigarris et faicis" jönnek be a városba... Nagyon nyugtalanok... az előadások, sőt az istenitiszteletek alatt is. Gyakori a dohányzás, kártyázás. Hanyagok a tanulásban, az stenitiszteletre való járásban... Folyton érintkeznek a felnőttekkel, az akadémikusokkal az iskolában is, az életben is." A gimnázium befejezése után a tehetséges Franz válaszút elé került, s mint annyi családban akkor, édesanyja "komolyabban, mint valaha, figyelmeztette: hogy az életpályaválasztás ideje elérkezett. Életpályára, mondák szerettei, kényszeríteni nem akarunk, de mindinkább súlyosodó anyagi viszonyaink közt, nagy megnyugvásunkra szolgálna, ha jövődet a papi pályán biztosítva látnók." ARRABONA 35/1-2.
