Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Tanulmányok - Grábics Firgyes: A Kisfaludy Irodalmi Kör első évei Győrött
Kísért a kettősség valójában még az alapszabályokban is, és ott, ahol a kör célját és a rendes tagok kötelmeit rögzíti. A kör célja ugyanis: "a magyar irodalom művelése, fejlesztése, a szépművészetek ápolása; felolvasások és ünnepélyek rendezése, jelesebb irodalmi termékek kiadása által". Rendes tag viszont az lehet, aki "a kör célját szellemi közreműködésével mozdítja elő, és aki a magyar irodalom vagy tudomány terén nagyobb képességnek adta jelét." Kuncz Jenő főtitkár nyomtatásban is közreadott programtervezete már sokkal tárgyszerűbb. Sőt beköszöntő mondata akár önkritika is lehet: "egyetlen szóban tudnám kifejezni: dolgozni". A továbbiakban pedig a rendszerességet emeli ki: egyrészt a tényleges szellemi alkotó munkát, másrészt annak "a közönséggel való megismertetését". A tevékenység három főiránya: szépirodalmi művek alkotása; irodalomtudományi, általában esztétikai tevékenység; a tudományos munkásság "minden faja". A működés négy formában nyilvánulhat meg: 1. Havi felolvasó ülések előre megszabott program szerint, hatásosan adva képet a köri tagság tevékenységéről, és nem élve vissza a hallgatóság figyelmével. 2. Évkönyv vagy folyóirat; a felolvasó ülések anyagán túl is a tagság által rendelkezésre bocsátott alkotások közreadásával. 3. Önálló művek kiadása; a terjedelmesebb, a felolvasás és a folyóiratközlés mértékét meghaladó alkotások, amelyek hitelt érdemlő ítélet szerint arra érdemesek. 4. Pályázatok kiírása a szépirodalom és a tudomány minden területére. Később még találunk utalást arra is, hogy a tagság összeválogatásában helyi egyeztetések és pesti, mondhatni kívülálló döntések is érvényesültek; az összességre néhány jellemző vonás mindenképpen megfigyelhető. Nyilván a szervezés körülményei is indokolták, hogy a tagok győriek, vagy szorosan ide kötődők legyenek, és agilisek a város közéletében. Érzékelhető a társadalmi, politikai hatás, mérsékeltebben a felekezeti arányokhoz igazodás is. Ilyen értelemben tekinthetjük jellemző döntésnek az elnök személyét. Kramolin Viktor Pozsonyban évtizedig az ügyészség vezetője volt, 1901-től nyitrai főispán, innen került 1 904-ben Győrbe ügyésznek. Pozsonyban tevékenykedett a helyi színészet pártolásában és a magyarnyelvűség erősítésében. Néhány évig elnöke volt a Pozsonyi Toldy Körnek. Nyilván ez is ajánlotta őt a győri kör élére. Kulturális fogékonyságon és irodalomszereteten túl alkotónak csak oly mértékig mondható, amennyire a szónoki /ügyvédi, ügyészi/ beszéd még irodalomnak minősülhetett a századelőn. Szervezőkészségről a kör első évei nem tanúskodnak. Kramolin ötvennégy évével a tagság idősebbjeihez tartozott; legifjabb az éppen pályakezdő Pitroff Pál, a legidősebb a 60 éves Kenézy Csatár volt. Foglalkozást tekintve a legnépesebb volt a papok, a bencés és világi tanárok csoportja, az induló tagságnak pontosan a fele. Egy híján a harmadát a közigazgatásban, a szakigazgatásban dolgozó, bírói, ügyészi, ügyvédi munkában ténykedő jogászok tették ki. Két újságíró, egy levéltáros és egy földbirtokos tagja is volt még a körnek. Kötetei és életformája szerint akár hivatásos írónak is minősíthető az idősebbek egyike, Popper Vilma, de besorolható a magánzó kategóriába is. Popper egyben reprezentánsa a magyar nyelvre váltó győri németségnek is. Regényt, de főként rövid prózát írt. Eleinte németül, melyekből született kötetek Drezdában jelentek meg. Győri témái is voltak. Fokozatosan tért át a magyar nyelvre, és mindkét irányban fordított is. 5 ARRABONA 35/1-2.
