Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Almási Tibor: A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat kiállításai (1919–1941)

1. A kiállítások szabályozottsága A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat tevékenységének minden bizonnyal legjelentősebb vívmánya az volt, hogy a lépten-nyomon felmerülő nehézségek dacára, megszakítások nélkül évről-évre sikerült megrendeznie kiállításait. Ez az eredmény annál is figyelemreméltóbb, mivel a Társulat célkitűzései között első helyen - mint a közízlésnevelés leghatékonyabb eszköze - éppen a képző- és iparművészeti tárlatok rendezése szerepelt. Az éves kiállítások szervezésének és lebonyolításának pontosan körülírt módozata, - fontosságához mért helyét -, megkapta a Társulat alapszabályzatában is. A Társulat 1919-es működési szabályzatában a 46. paragrafus rendelkezett a kiállítások menetrendjéről, a művek elbírálásáról, értékesítési feltételeiről és a tárlatokon bemutatott alkotások biztosításáról. Az alapszabályzat V. fejezete, a "Kiállítások szabályzata" kimondta, hogy "A Társulat minden évben legalább egyszer, de lehetőleg többször, székhelyén vagy azon kívül is, hol hasonló irányú társulat érdekeit nem érinti, kiállítást rendez". E kiállításokon résztvehetett minden olyan a képző- és iparművészettel hivatásszerűen foglalkozó magyar állampolgár, aki nyilvános műtárlaton már szerepelt, vagy kellő szakmai képesítéssel rendelkezett és tiszteletben tartotta a kiállítási szabályzatot. A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat kiállításaira bekerülő műveket előzetes zsűri, a Társulat két titkárából, igazgatójából, műtárosából, a választmány által kiküldött 4 tagból, valamint a kiállító művészek által választott 2 tagból álló bíráló bizottság válogatta ki és hagyta jóvá. A bíráló bizottság elnöke az igazgató, előadója a művészeti másodtitkár volt. A város kulturális életének színesebbé, változatosabbá tételét is szolgáló társulati kiállítások, a közérdek mellett még betöltöttek egy igen jelentős funkciót, mégpedig lehetőséget kínáltak a művészeknek arra, hogy a tárlatok idején - javítva ezzel némiképp sanyarú anyagi helyzetükön - kedvező körülmények és feltételek között értékesíthessék műveiket. Az eladott tárgyak vételárából a Társulatot tagjainak alkotásai után 6 %, nem tagok művei után 10 % jutalék illette meg. A mindenkori kiállítások idején a Társulat a bemutatott képző- és iparművészeti alkotásokat "tűz és megrongálás" ellen biztosította. A Társulat első alapszabályzatának megszületését követő évek gyakorlata bebizonyította azt, hogy a szabályzat kiállításokra vonatkozó tételei túlságosan is általánosak. A joghézagok alkalmat adnak arra, hogy a tárlatok tervezésébe, rendezésébe beleszóljanak olyanok is, akiknek ehhez sem szakmai kompetenciájuk, sem pedig egy kiállítás teljes folyamatát átlátó távlatuk nincs. A kiállítási szabályzat hiányosságainak mielőbbi áthidalását a Társulat képzőművész tagjai szorgalmazták, hiszen a kontárok, a hozzá nem értők "szorgoskodása" elsősorban az ő érdekeiket érintette, de negatív kihatással volt a tárlatok egész színvonalára is. A kiállítási szabályzat módosítására az első lépés a Társulat 1925. november 21-i választmányi ülésén történt, amikor a kiállítási bizottságot felkérték, tegyen előkészületeket egy új szabályzat kimunkálására. Mivel ennek elfogadása amúgy is elkerülhetetlenné tette a Társulat alapszabályzatának módosítását, a kiállítási szabályzat megfogalmazásával párhuzamosan a vezetőség intézkedett a régi helyébe lépő társulati alapszabályzat megszövegezéséről is. A belügyminiszterhez 1927-ben előterjesztett alapszabályzatból kimaradt a tárlatok rendezéséről szóló korábbi 46-os paragrafus és helyébe - éppen jelentőségénél fogva - az alapszabályzathoz csatolt 1 0 pontból álló külön kiállítási szabályzat lépett. ARRABONA BEE 35/1-2.