Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Környei Attila: A politikus magánélete – gróf Széchenyi István névnapja 1840-ben
Ha belegondolunk: a nyomasztó ügy valamelyes lezárása, az attól való felszabadulás adhatott Széchenyinek alkalmat az ünneplésre, adhatta az augusztus 20-i esemény egyik apropóját. A későbbiekben mégis azt kívánjuk bebizonyítani, hogy sokkal figyelemre méltóbb indokai voltak Széchenyinek a szokatlanul nagy vendégsereg fogadására és valóban figyelemre méltó szándékai az esemény megrendezésével. Mielőtt azonban erre áttérnénk, kicsit meditáljunk el azon, mit csodálhattak meg a kastélyban a vendégek, hiszen az augusztus 22-én leírt "mindenki" szó nyilván őket takarja. Azt határozottan kijelenthetjük: nem a kastély gázvilágítását, mert az nem volt - ellentétben a most élő közhiedelemmel és főleg a legújabb írásos ismertetésekkel. A gázvilágítást csak az utókor látta, a jelen voltak egyike sem, nem tesz arról a vendégek közül senki sem említést, s Petricsevics Horváth sem lett volna újságíró, ha a pompás fényárt említés nélkül hagyta volna. S az utókorból is csak a jelenkor emlegeti, a régebbi életrajzi irodalomban egyszerűen említés nélküli, nem volt kérdés. A mindent megfigyelő és lejegyző Slachta Etelka 1840. július 29-i látogatásáról is csupán ennyi csodáinivalót tart említésre méltónak: "Mutaták aztán az egész épületet, a csinos, pompás, kényelmes bútorzattal." Volt tehát néhány csodálnivaló a cenki kastély épületeiben, néhány építészeti vagy berendezésbeli újdonság, amelyeknek taglalásába most ne menjünk bele, - de gázvilágítás biztosan nem volt. 5. / Kétségbe nem vonható, hogy mind a nemzet életének, mind Széchenyi politikai törekvéseinek legfontosabb színtere az országgyűlés. A nevezetes névnapot megelőző ülés 1839. június 5. és 1840. május 13. között zajlott. Az országgyűlés lefolyásának, politikai eredményeinek ismertetésébe nem mehetünk bele, az ismert, vagy a nemzeti történelemből könnyen megismerhető. Itt csak egy-két, Széchenyi számára fontos és a névnapi ünnepséggel összekapcsolható momentumra hívhatjuk föl a figyelmet. Az országgyűlés számos gyakorlatias dologról, új törvényről, törvénymódosításról tárgyalt, fő jellemzője mégis általánosabb politikai, mondhatni ideológiai jellegű volt: általában az állampolgári szabadság, nevezetesen a szólásszabadság s annak a tárgyalásokban többféleképpen jelentkező megnyilvánulása. S ezek az alapkérdések a magyar rendi országgyűlések évszázados gyakorlatának megfelelően a rendek sérelmeként merültek föl: mint a kormány bírálata miatt az országgyűléstől távol tartott Pest megyei követ, Ráday Gedeon ügye, mint az ugyancsak bírálataikért törvénytelenül bebörtönzött Kossuth, Wesselényi és az országgyűlési ifjak ügye, mint az országgyűlési napló kinyomtatásának és esetleges cenzuráztatásának s a főrendiházi napló írásának ügye stb. stb. De e kérdések megjelenése az országgyűlés tárgyalótermeiben már többé nem a hagyományos sérelmi politika megjelenése. Nem mert ugyanakkor ezek a témák megjelentek a politika éppen ekkor és éppen az országgyűlés általános hangulata által életre hívott más színterein: a kaszinókban, a követek tudósításai nyomán a megyegyűléseken s az itt-ott alakuló társadalmi fórumokon. Gróf Széchenyi István az országgyűlés lefolyása alatt 24 tartalmasabb hozzászólást, beszédet tartott a felsőházban, s ez a rendkívül gyakorlatias férfiú, a "reálpolitikus" a hu69
