Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Környei Attila: A politikus magánélete – gróf Széchenyi István névnapja 1840-ben

A többi vendég a politika megyei színterein, főként Sopron és Vas megyékben szerepelt. Közülük 30-an vettek részt a megyék országgyűlési ügyeiben (40,5 %) írták a követutasításokat, bírálták a követek jelentését vagy értelmezték az országgyűlésen hozott új törvényeket. 28-an viseltek megyéjükben valamilyen magasabb tisztséget (37,8 %l és 41-en 155 A %) vettek részt a Szederegylet alapításában. Ezekben a tényekben, ezekben a számokban nincsen semmi különös, semmi csoda. Hiszen: hasonló a hasonlónak barátja, s föl sem tételezhetjük, hogy gróf Széchenyi István névnapjára hivatalos lehetett olyan személy, akit a közéleti szereplés, a nemzet szolgálata valamilyen formában nem érintett meg, - csupán csak a szomszédság vagy a társadalmi rang nem lehetett elegendő a nagy magyar barátságához. Miután azonban á vendégsereg ilyetén való összeállításában a vendéglátó különös politikai szándékát is sejtjük és kutatjuk, további vizsgálódásra ragadtatjuk magunkat. A konkrét körülmények és előzmények megismerésére számos és igen jó, teljes forrás állt rendelkezésünkre, amelyekből megismerhettük a vendégek szinte napi tevékenységét és kapcsolatát Széchenyivel. Ilyen forrás elsősorban az ünnepelt naplója, annak V. kötete, amelyben százszámra találjuk a névnapi vendégek említését. Ilyen az 1839/40-i országgyűlésnek kéziratos naplója (Országgyűlési tudósítás), melynek egy példánya szintén a Soproni Múzeum gyűjteményében állt rendelkezésünkre. És ilyenek a megyegyűlések jegyzőkönyvei és egyéb iratai a Soproni Levéltárban és a Vas megyei Levéltárban. Ezekből a forrásokból igen pontosan és maradék nélkül kimutathatók azok a kapcsolatok, amelyek a meghívottakat Széchenyihez vagy az ő ügyeihez kötötték, amelyek - a mi értelmezésünkben - indokolttá, a gróf számára célszerűvé tették a meghívásukat. Lássuk tehát részletesebben ezeket. AJ Az előzmények és körülmények közül először nézzük a legegyszerűbben felfoghatót, a kulisszák, a helyszín kérdését, amely az egyik megközelítésben az ünneplés, az összejövetel egyik legfontosabb, sőt fő indítékát adta. Vagyis az alkalom, az esemény legtöbb ismertetésében: elkészült a nagycenki kastély átépítése, s Széchenyi ezt az eredményt kívánta barátainak bemutatni. Ez a tény főleg az élőszóban való ismertetésekben általában úgy hangzik: 1840. augusztus 20-án valójában házavató volt Nagycenken, közelebbről a kiscenki kastélyban. Kétségtelen, hogy Széchenyit ezekben az években elég sokat foglalkoztatta cenki kastélya, az ügy, a régi, kényelmetlen és egészségtelen épület modernizálása érdemein felüli rengeteg gondoskodást és energiát vont el a tulajdonostól. Aki egyébként nemcsak az építkezés előtt, de annak befejeztével is rendkívül elégedetlen volt cenki otthonával. Az esemény évében, 1839/40-ben hétszer tesz a kastélyra megjegyzést naplójában, s amikor dicséri, később abban a megjegyzésben is elmarasztalás van, azt írja "kivételesen tiszta". Vagy Metternich herceg bécsi lakának elmarasztalásakor a legerősebb jelző: "rosszabb még az én cenki házamnál is." És az átalakítás, a névnapi ünnep, -vagy "a házavató" - után vallja be magának: "Nem szívesen vagyok Cenken." S a sommás ítélet, ami a névnappal, a házavatóval egyértelműen összekapcsolható, 184Ö* augusztus 22-én került be a naplóba: "Az én buta, mégis mindenkitől megcsodált házam nyomaszt „47 engem . 68